Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Herman József: Nyelvszerkezet és idő (A nyelvtörténet néhány elméleti kérdése) [Language in Time (On the Theory of Linguistic Change)] 3

NYELVSZERKEZET ÉS IDÖ 11 módszertani sejtés, hogy az egyes részfolyamatok közötti összefüggés puszta ténye a mondat- és a szintagmaszerkezet síkján mutatható ki: ez visszautal mindarra, amit a korábbiakban a nyelvi hagyományozás jellegéről, a mondathagyományozásnak a nyelvtörténeti folytonosságban játszott szerepéről mondtam. Másodszor: példánkból az is kitűnik, hogy az említett nyelvtörténeti folyamatok leginkább olyan változatokat, olyan választási lehetőségeket általánosítanak, amelyek a nyelvszerkezet egészét módosító átalakulás megindulása előtt már léteztek a nyelvben. A változás tehát eredetileg egymás mellett létező, egymással nagyjából ekvivalens mondattípusok közötti szelektálás, szelektív hagyományozás formájában megy végbe. A nyelvtörténeti magyarázat tehát ezen a ponton a szelektivitás tényének és irányának indokolásával volna azonos. Ha áttérünk a magyarázat másik szintjére, a változási folyamatok és a hagyományozás külső körülményei közötti összefüggések kutatására, csak nyitott problémákkal találkozunk, de válasszal alig. Ha eltekintünk a nyelvek összeolvadásának, széttagolódásának nyilvánvaló történelmi determináltságától, meg a szókincs története és az életmód, a gazdaság, a kultúra stb. változásai közötti közvetlen összefüggésektől, semmiféle kielégítő választ nem találunk arra a kérdésre, hogy milyen szálak kötik össze a nyelv szerkezeti változásait a nyelvet használó, hagyományozó közösség adottságaival; ismeretes, hogy ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata terén fordultak elő a nyelvtudomány történetének talán leglátványosabb kudarcai. Magam sem mehetek itt tovább annál, mint hogy megkíséreljem hipotetikus formában levonni a következtetéseket a nyelv történeti időbeliségéről mondottakból. Mindazok, akik jelentősebb, átfogó teóriák keretében keresték a nyelvszerkezet történeti módosulásai és a szerkezeten kívüli tényezők közötti kapcsolatokat, az egyéni beszédtevékenységnek, a közlési aktusnak a körülményeiből, egyéni és társaslélektani feltételeiből indultak ki. Itt említhető az a többektől hangoztatott, az információelmélet fogalmi rendszeréből merített alapelv, amelyet az ötvenes években elsősorban A. MARTINET részletezett, s amely szerint a nyelvszerkezet fejlődésének mozgató ereje az économie — a beszélő törekvése idő, energia megtakarítására — és az egyértelmű, világos közlés társadalmi igénye közötti ellentét. Lényegileg idetartozik a Halle-tól felkarolt, s generatív keretben előadott feltételezés, amely szerint a gyermek bizonyos fokig egyszerűsítve veszi át és reprodukálja környezete nyelvtanát.12 Az ilyen és hasonló elméletek — és ez vonatkozik a generatív nyelvtan történeti alkalmazását célzó kezdeményezésekre általában — abból a hallgatólagos munkahipotézisből indulnak ki, amely szerint a nyelvszerkezet történeti változásai közvetlenül adódnak az egyedi beszédaktus során érvényesülő mechanizmusokból és törvényszerűségekből; ha azonban elfogadjuk azt az 12 MARTINET, A. Economie des changements phonétiques. Berne é.n. (1955), passim; HALLE, M. Phonology in Generative Grammar. Word 18 (1962): 54 — 72. Halle es Martinet nézeteinek sajátos ötvözete BEVER, T. G. —LATSTGENDOEN, D. T., The interaction of Speech Perception and Grammatical Structure in the Evolution of Language. STOCKWELL-MACATJLAY (1. az 1. jegyzetben említett művet), 32 — 95. A Halle-felé megközelítést ismételten bírálja W. LABOV, aki szociolingvisztikai kiindulással igyekszik a nyelvi változás problematikáját megközelíteni. Elméleteivel részletesen foglalkozom all. jegyzetben jelzett, megjelenés alatt álló előadásomban.