Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - Bereczki Gábor: Uráli népek 430

430 A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL és egyetemi könyvtárakról és gyűjteményekről kap tájékoztatást az érdeklődő, az utolsó fejezet pedig a magyarországi múzeumokat mutatja be dióhéjban. Függelékként a tudományos folyóiratok jegyzéke található a szerkesztőségek pontos címével. A kötetet a magyarországi finnugrisztika „Who's who"-ja zárja. A könyv egyaránt hasznos külföldieknek és magyaroknak. Nagy mértékben megkönnyíti a finnugrisztika magyarországi és külföldi aktív művelőinek e tudomány berkeiben való tájékozódását, mert megismerteti az olvasót a kutatóhelyek tevékenységének, eredményeinek jelenlegi állásával (noha az ismertetések, úgy tűnik, nem teljesen egyenlő szerkesztési elvek szerint készültek). Megkönnyíti és elősegíti a kapcsolatok felvételét és tartását, hiszen a finnugor kongresszus résztvevői ezáltal birtokába jutottak az intézmények, folyóiratok és kutatók teljes címjegyzékének. Jó lenne — ha nem is ilyen terjedelemben — öt évenként „korszerűsíteni" és akár valamelyik folyóirat függelékeként kiadni vagy sokszorosítani legalább a címek jegyzékét. A personaliába esetleg más adatok is bekerülhetnének. Javaslatként hadd említsem a finn Seulaset című tájékoztató mellékletét (Kansallisten tieteiden henkilökalenteri 1977), amely tartalmazza az itt ismertetett kiadványban szereplő személyi adatokon kívül a kutatók házastársának nevét, a házasságkötés évét, a gyermekek nevét és születési évét, valamint a kedvenc időtöltést, hobbyt. Ezekre a szaktudománnyal csak közvetve kapcsolatos információkra is szükség lehet a tudományos érintkezésben. KERESZTES LÁSZL6 Uráli népek Nyelvrokonaink kultúrája és hagyományai Szerk. HAJDÚ PÉTER Corvina, Budapest 1975. 321 1. -f 16 melléklet A magyar kiadással egyidejűleg a finn Suomalaisen Kirjallisuuden Seura a Corvinával közösen finnül is megjelentette a könyvet OUTI KARANKO—PAP fordításában,, sőt némi késéssel az angol változat is napvilágot látott (Suomalais-ugrilaiset. Helsinki 1976. SKS. 111 1., ill. Ancient Cultures of the Uralian Peoples. Corvina, Budapest 1976.). A finn kiadás terjedelmére nézve rövidebb, mivel a magyar és az angol változat finn szerzői, számszerint négyen, kimaradtak belőle és a könyv képanyaga is szerényebb. A könyv magyar és finn szakemberek közreműködésével teljes képet nyújt arról, hogy módszerében és eredményeiben hol áll ma az uralisztika tudománya a nyelvészettől kezdve a zenéig. Ennyire komplex jellegű összefoglalás sem nálunk, sem külföldön nem. jelent meg mostanáig. A sok szerző ellenére a könyv még stiláris szempontból is elég egységes benyomást kelt, s a finn szerzők tanulmányai MIKOLA TIBOR és PAP ÉVA gondos, gördülékeny fordítása jóvoltából szervesen illeszkednek be a mű egészébe. Itt-ott akad a könyvben egymásnak ellentmondó nézet, ez azonban távolról sem róható fel a szerkesztésnek. Ilyen nézetkülönbségek minden fejlődésben levő tudományban természetesek. A szerzők fő törekvése nem az, hogy ki-ki a maga szakterületén mindenáron egyező vonásokat mutasson ki a különböző uráli népek között, hanem hogy bemutassák azt a sok összetevőjű fejlődést, amely az egyes népek életében végbement, s ami a mai különbségek kialakulásához vezetett. A könyv négy fejezetre oszlik, ezek a következők: I. Nyelvészet; II. Régészet és antropológia; III. Anyagi kultúra; IV. Népművészet és mitológia. E rövid ismertetés keretei nem engedik meg, hogy minden cikkre kitérjünk,, hanem egyet-egyet kiragadva próbálunk meg képet adni az egész műről. A nyelvészeti cikk szerzője, HAJDÚ PÉTER A rokonság nyelvi háttere címen foglalja össze az uráli nyelvek jellemző közös vonásait. A közös szókincs segítségével megrajzolja az uráli társadalom körvonalait, s az uráli nyelvek közös fanevei alapján, a paleobotanikai kutatások legújabb eredményeinek felhasználásával, megkísérli kijelölni az uráli őshaza helyét. Ez Hajdú szerint az Ob alsó és középső folyása mentén és az Ural hegységben terült el egészen a Pecsora forrásvidékéig. Ezt az elméletet Hajdú Péter először több mint egy évtizeddel ezelőtt fejtette ki, s azóta mind több nyelvész, régész, antropológus stb. fogadja el.