Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)
A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - Mártonfi Ferenc: Fonológia és nyelvszövetségek, avagy a korszerű nyelvészetről 403
412 A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL wie der Spracher im konkreten Falle sich verhalten wird: Hat er eine Sprachgrenze zu überwinden, so ist er gezwungen, eine neue Grammatik in sich aufzubauen, handelt es sich nur um eine Dialektgrenze, muß er nur bestimmte „Übersetzungsregeln" finden, die es ihm erlauben, den anderen Dialekt mit seinem eigenen zu identifizieren" (17). 2.4. Egyetérthetünk azzal, hogy kétféle lehetőség van a nyelvszövetségek kutatására (s hozzátehetjük, hogy mutatis mutandis a tipológiai vizsgálatokra általában). Az egyik lehetőség: „Man untersucht einzelne Isoglossen, indem man eine grammatische Erscheinung solange verfolgt, bis man ihre Grenzen erreicht hat" (17). Ez következik a nyelvszövetség katzi meghatározásából. Katz mégis a másik lehetőség mellett dönt ennek megvalósításakor: „Man wählt sich, arbiträr oder unter bestimmten Gesichtspunkten, irgendein zusammenhängendes Gebiet, das die Voraussetzungen zu einem Sprachbund hat, und untersucht, von welchen Isoglossenlinien es durchzogen wird. Das gewählte Gebiet wird dadurch in der Regel durch Isoglossenverläufe gegliedert werden und ebenso wahrscheinlich wird ein Teil der Isoglossen die Gebietsgrenze überschreiten" (17). Ennek a döntésnek gyakorlati jelentősége van: a nyelvész korlátozott nyelvismerete, mindenekelőtt — tehetjük hozzá —, hogy talán intézményes okok miatt a nyelvészek általában nem nyelvszövetségek szerint ismernek meg vagy tanulnak meg nyelveket. Katz így mindenesetre tudatában van kutatása korlátainak. Az intézményes okból következik az a mód, ahogyan konkrétan megindokolja választását: „Das hier behandelte Gebiet ist insofern für ein solches Unterfangen erfolgversprechend, als hier eine auf eine »Ursprache« zurückführbare Sprache, (kiemelés tőlem — M. F.) das Ostjakische, in mehrere voneinander stark abweichende Dialekte gegliedert, auf einem langgestreckten, dem Verlauf des Ob folgenden Sprachgebiet zwei samojedischen Sprachen benachbart ist. Im Hintergrund der Arbeit stehen also z. Z. noch nicht exakt lösbare, historische Fragestellungen (kiemelés tőlem — M. F.)" (17). Tehát Katz itt nem kapcsolja ki a többször bírált diakrón szempontot. A szinkrón szempontok mellett, vagy méginkább helyett, diakrónnal érveL Ez belső ellentmondás; úgy tűnik, elmélet és gyakorlat ellentmondása. 2.5. A Történeti implikációk paragrafusban (18 — 20) „soll kurz versucht werden,, die historischen Vorgänge, die synchronen, (beispielsweise) phonologischen Sprachbünden zugrundeliegen können, zu klassifizieren" (18). Ténylegesen legalább akkora jelentősége van ennek a paragrafusnak a következő szempontból: a szinkrón kutatások milyen feladatokat és milyen hozzájárulást adnak a történeti nyelvészetnek. Katz öt esetet különböztet meg. I. Szinkrón jelenség: két nyelv, A és B földrajzilag szomszédos nyelvek t időben úgy, hogy nem alkotnak nyelvszövetséget (egyetlen izoglossza sem kapcsolja őket össze). A két nyelv, azaz az A' és B' nyelv egy későbbi t' időben továbbra is szomszéd marad, de van már egy közös a tulajdonságuk, miáltal nyelvszövetséget alkotnak, mégpedig úgy, hogy nincs velük érintkező C nyelv, melynek lenne a tulajdonsága. Ha A = A', ós így B'-ben alakult ki az a tulajdonság (ami B-ben még nem volt meg), a következők történhettek: 1. B' vagy A-ból importálta a-t, vagy B x eleme hasadt szét B'-ben x és a elemre,, az A hatására. 2. A B valamelyik eleme a-vá lett B'-ben. A történeti nyelvész problémája a fent bemutatott esetben: az a kialakulása B'ben belső változás következménye-e vagy pedig A hatására ment végbe. Katz szerint, s tökéletesen egyet kell érteni vele, ilyenkor A hatása, mint szomszédé semmiképpen nem zárható ki és „sind die Voraussetzungen in der beeinflußten Sprache zur Schaffung einer Gemeinsamkeit mit der beeinflussenden günstig, um so besser" (18). Ennek következménye a kutatóra nézve: „wer im Einzelfall behaupten will, die Entwicklung einer signifikanten Gemeinsamkeit mit einer ISTachbarsprache sei unabhängig von dieser, hat die Beweislast zu tragen" (18). II. Legyen a fenti konstelláció, azzal a különbséggel, hogy sem A, sem B nem ismeri az a tulajdonságot, viszont az megvan a velük szomszédos C-ben, s a így kerül be A'-ba. és B'-be. C folytatása eltűnik ebből a térségből, mert beszélői továbbvándoroltak vagy kihaltak. Az ilyen C-t nevezik szubsztrátumnak, szupersztrátumnak vagy adsztrátumnak. Fontos kommentár: „Innerhalb der Lehre von den Sprachbünden ist besonders »substratverdächtig«, wenn A und B beide ein a »entwickelt« haben" (19); és: „In aller Regel ist, besonders wenn C ausgestorben ist, eine linguistische Aussage nicht möglich" (19).
