Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)
A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - Mártonfi Ferenc: Fonológia és nyelvszövetségek, avagy a korszerű nyelvészetről 403
A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL 405 Emellett tudja, hogy a nyelvész munkájában állandó kontroll kell legyen a gyakorlatbani nyelvhasználat, nyelvszokások figyelemmel kísérése. Katz — bizonyára munkája tárgya miatt — többször hivatkozik ezen belül a nyelvelsajátításra, és mindenekelőtt a nyelvtanulásra. (1) Izoglosszahatáron belül könnyebb a nyelvtanulás: „Dies trägt auch dem eigentlichen synchronen «Sinn» der Sprachbünde Rechnung: sie helfen Sprachgrenzen zu überwinden (erleichtern den L e r n p r o z e ß) (16). (2) A nyelvszövetségkutatás és dialektológia megkülönböztetésének reális motivációja: „Es ist zuzugeben, daß diese Unterscheidung reichlich vage ist. Sie spiegelt aber doch grob wieder, wie der Sprecher im konkreten Falle sich verhalten wird: Hat er eine Sprachgrenze zu überwinden, so ist er gezwungen, eine neue Grammatik in sich aufzubauen, handelt es sich nur um eine Dialektgrenze, muß er nur bestimmte «Übersetzungsregeln» finden, die es ihm erlauben, den anderen Dialekt mit seinem eigenen zu identifizieren. Dies ist der Normalfall, der m. E. die Trennung rechtfertigt, Grenzfälle gibt es selbstverständlich" (17). (3) A negatív nyelvszövetségekkel kapcsolatban: „Die Erleichterung des Lernprozesses wäre auch gegeben, nur eben negativ:man lernt leichter, weil man etwas nicht zu lernen braucht" (118). Ezekkel szoros összefüggésben, mintegy ellentpontként, a nyelvészre és munkalehetőségeire is gondol explicite, tudatosan. (1) Egy kis fejezet címe ós tárgya: „Beschreibungsmöglichkeiten" (17). (2) „Ich möchte dagegen im Folgenden eine synchrone Konzeption von «Sprachbund» entwickeln, da eine solche mir praktisch strenger durchführbar erscheint" (11; kiemelés tőlem — M. F.). (3) A nyelvhatárok megállapításának tesztjével kapcsolatban: „Wie so oft, bleibt dem Linguisten nur, sich selbst (bzw. seine Kollegen) als Testpersonen zu mißbrauchen" (H-15). (4) Módszertanilag is figyelmet érdemlő: „Da es in der Sprache letzlich auf den auditiven Effekt ankommt, habe ich in solchen Fällen die artikulatorischen Daten so manipuliert, daß ich zu dem zu untersuchenden Segment (xx, in unserem Fall «^») das merkmallose Gegenstück (yl5 in diesem Fall «s») suchte und xx dann in Analogie zu y t interpretierte, d. h. also im Beispiel, daß «á» als [+ cor] zu spezifizieren ist, weil «5» ebenfalls coronal ist, bzw., wenn man einwendet, dieses sei ebenfalls mit gesenkter Zungenspitze bildbar, daß «s» [+ cor] ist, weil «i» (normalerweise) [-f cor] ist, und somit auch «á»" (33). Végezetül álljon itt egy mondat, amit minden nyelvész az íróasztalára tűzhet: „Offensichtlich teilen also die Ostjaken nicht unbedingt die Ansicht des Linguisten über ihre Phonologie" (86). 1.7. Rendkívül szimpatikus és példamutató, hogy Katz a fonológiai megkülönböztető jegyeket angol nevükön hagyja német nyelvű munkájában. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a nyelvészet „latinja" ma az angol. Ez azt jelenti, hogy a kategóriákat jobb eredeti nevükön hagyni, mint állandóan fordítgatni mindenféle nyelvre, s így akár még félreértéseket vagy nehezenérthetőségeket is okozni. A tudományos kategóriák jelentése úgysem nevükben, hanem definíciójukban van. Sőt, a név lehet zavaró is a hozzátartozó hétköznapi jelentésével. Hasznos, előnyös, hogy a terminusok formailag is kiugranak az egyébként nem angol nyelvű szövegekben; s egyáltalán: biztosan jelzik terminus mivoltukat. Amit orvosok, biológusok, műszakiak jó része megtehet, miért ne tehetné meg a nyelvész. Végülis tetszik, nem tetszik, tudomány csak egy van a világon. Nemzeti tudomány pedig nincs. 1.8. Az eddig bemutatott (és egyéb) erényei a könyvnek, nem tudom elhallgatni gyanúmat, legalább részint műfajából fakadnak: eredetileg doktori disszertációnak íródott (9). Ez — ha nem is önmagában, a szerző képességei is kellenek hozzá — mindenképpen kényszerítő erejű lehetett a könyv monografikus jellegének megvalósulásához: elméletet és gyakorlatot újra végig kellett csinálni, újragondolni, újraszervezni, újraérvelni kellett mindent. A könyv bemutatott három egységre tagolása, és az első súlyos egység, mely az általános alapvetéseket tartalmazza, mintha a disszertáció jellegéből fakadna. A disszertáció többnyire szükséges (?) rossz. Ebben az esetben a szezőnek sikerrült bizonyítania: a disszertáció mint műfaj lehet előnyös is. Monográfiát csinálni ma csak akkor szabad, ha újjágondolunk, újjáfogalmazunk valamit, és tárgyunkat így egységes egésszé formáljuk. Monográfiát írni ma csak így nem erkölcstelen.
