Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - Mártonfi Ferenc: Fonológia és nyelvszövetségek, avagy a korszerű nyelvészetről 403

406 A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL 1.9. A recenzió műfajából fakad, hogy az gyakran elcsúszik a negatív kritika irányába. Katz könyve példája annak, hogyan kell korszerű nyelvészetet csinálni. A recenzensnek ez járt az eszében, amikor írt (beleértve a kifogásokat is), s remélhetőleg az olvasó sem felejti el ezt a recenzió további részeit olvasván. A fentiekhez képest a könyv megítélésében másodlagos fontosságúak a kifogások, amelyek alább következnek. Gyakran nem is hibákról van szó, hanem annak érzékeltetéséről: lehet bizonyos dolgokat másképp is gondolni ugyanabban a nyelvészeti keretben. Ugyanabban a keretben is megvan a kutató elme szabadsága. Talán olykor a recenzens téved a könyv szerzőjével szemben. Kitűnő, súlyos könyvről van szó, fontos, alapvető dolgokról esik szó benne. Megérdemli tehát tüzetes bemutatását, aprólékos boncolgatását. A kifogások sem ronthatják le a munka értókét. 2. A n y e 1 v s z ö v e t s ó g e kről szóló fejezetét (11 — 22) egészen rövid történeti áttekintéssel kezdi a szerző. 2.1. Figyelemremóltóan summázza tudománytörténetileg a nyelvszövetségekről szóló tanítás kialakulását: „In der Geschichte der Sprachwissenschaft stellt die Lehre von den Sprachbünden eine Gegenbewegung gegen die genealogische Methode dar, ähnlich der Dialektologie" (11). A genetikus szemlélet ugyanis azt állítja előtérbe, hogy az egy közös ,,ősnyelvből" kialakuló nyelvek távolodnak egymástól az idők folyamán, míg a nyelvszövetségi kutatások tárgya fordított folyamat vizsgálata: a szomszédos — akár genetikusan nem rokon — nyelvek közelednek egymáshoz. Elgondolkoztató, hogy a nyelvszövetségi kutatások és szemlélet előfutárának J. SCHMIDT hullámelméletét tekinti Katz, bár hangsúlyozza, hogy Schmidt elmélete csak a genetikusan rokon nyelvekre korlátozódik. A nyelvszövetségek kutatásának a következő egymástól független iskoláit említi a szerző: (1) SCHUCHARDT, (2) E. LEWY, (3) a prágai iskola, s (4) jegyzetben említi BOAST (talán utólagos betoldás miatt került a főszöveg helyett jegyzetbe?). Ezt a felsorolást minden kommentár nélkül teszi meg. Kérdés azonban, hogy vajon nem nagyonis különbözően ismert és hatékony irányzatok-e ezek, s nem illethette-e volna meg megkülönböztett hely a prágai iskolát (és esetleg Boast). Kétségtelen ugyan, hogy Trubetzkoyra és Boasra nagyobb hangsúly esik a továbbiakban: ,,Ihr Extrem erreichte diese Bewegung in Trubetzkoy 1939, wo die Berechtigung genealogischer Betrachtungsweise grundsätzlich in Zweifel gezogen wird" (11), ós a mondathoz tartozó 4. jegyzet: „Charakteristisch die positive Reaktion darauf von Boas . . . und die negative der Indogermanisten ..." (132). A történeti kérdésfeltevés jellemzi máig is a nyelvszövetségi kutatásokat, hangsúlyozza Katz. Ennek igazolásául egy 1965-ből való passzust hoz BiRNBAUMtól: ,,. . . bei in einem Sprachbund zusammengefaßten Mitgliedern handelt es sich um benachbarte, innerhalb ein und desselben geographischen Raumes beheimatete Sprachen, welche auf Grund einer konvergenten Entwicklung (Hervorhebung von mir — H. K.) eine symptomatische Anzahl gemeinsamer strukturell-typologischer Merkmale aufweisen" (11). Szinkrón koncepció kialakítását tűzi ki célul a szerző, olyan gyenge indoklással azonban, hogy jobb lett volna nem is említeni az „érvet": „Ich möchte dagegen im Folgenden eine synchrone Konzeption von «Sprachbund» entwickeln, da eine solche mir praktisch strenger durchführbar erscheint" (11). A célkitűzést így csak az az olvasó fogadhatja el, aki magában már úgyis meggyőződött egy ilyen kutatás helyénvalóságáról. Kár ez a mondat mindjárt a könyv ólén az általában szigorú érvelésű munkában, márcsak azért is, mert a következő Trubetzkoyt idéző ós értékelő 5. jegyzetben ismét hangsúlyozza Katz, mennyire fontos neki a szinkrón és diakrón vizsgálat különbsége: „Interessant ist bei dieser Definition [Trubetzkoys], daß auch sie synchron gehalten ist, sich aber trotzdem deutlich an dem Kriterium gemeinsamen bzw. nicht gemeinsamen historischen Ursprungs orientiert " (132). Mindazonáltal egy pillanatra sem szabad azt hinni, hogy Katz a történeti nyelvészet, a diakrón kutatás létjogosultságát támadná vagy akár megkérdőjelezné. A könyv számtalan pontjából kitűnik ez, s külön paragrafus is van a könyv elején a történeti kutatás kérdéséről (Historische Implikationen), mégpedig pozitív formában: mennyiben képes a szinkrón vizsgálat elősegíteni a történeti kutatást. A könyv legelején találunk előreutalást ehhez a főszövegben: „Auf Möglichkeiten und Grenzen einer historischen Deutung synchroner Sprachbünde soll aber in dieser Einleitung hingewiesen werden" (12). Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a könyv több helyén szerepelnek megjegyzések, amik motiválják a szinkrón koncepció létjogosultságát. Például: „Es ist