Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Szemle – ismertetések - Károly Sándor: Két monográfia a zürjén állatnevekről 376

380 SZEMLE - ISMERTETÉSEK A függelé kben a források hangjelölésének összehasonlító táblázata, rövidítés-^ jegyzékek, irodalomjegyzék, nyelvjárási térképvázlatok, szemléltető táblák, zűrjén névmutató (utalással az alapszóra és az összetételi fejezetre) valamint német nyelvű index (onomasziológiai mutató) találhatók. Tulajdonképpen ide tartoznának a szerzői bevezetésben elhelyezett részek is: áttekintés a zűrjén nyelvjárásokról, felhasznált szótárak, szójegyzékek listája, az idézés módjára vonatkozó tájékoztatás. A mind a szóeredet,, mind a strukturális és szemantikai sajátságok jó áttekinthetőségét biztosító mutatók (ós az egész könyv világos szerkezete) a könyv használójának igen jó segítséget adnak. Egy apró módosítás még jobban megkönnyítette volna az olvasó dolgát. Mint említettük, az egyes szavakra vonatkozó információknak az összefoglaló gyűjtőhelye az alapszók fejezete. Erre a zűrjén mutató, az összetételek, a szóképzés és a szinonimák fejezete egyaránt utal. Az utalás megjelöli az alapszó alcsoportjának a típusát és a szó sorszámát ezen alcsoporton belül, például S 18 = zűrjén szavak 18-as sorszáma, R 20 = orosz jövevényszavak 20-as sorszáma. Mivel a sorszámozás alcsoportok (S, R) szerint mindig újrakezdődik, lapszámra utalás pedig nincs, a megfelelő alapszói adat megtalálása elég nehézkes,, sokszor bosszúságot okoz. A lapszám feltüntetése lényegesen megkönnyítette volna a könyv kezelését. A tájékozódást elősegítő utalások rendszere nem kis feladatot rótt a szerzőre, nem csoda, ha nem egyszer kisebb pontatlanság csúszott a könyvbe, értve ezen azt, hogy egyegy adat egyik vagy másik fejezetből vagy a mutatóból kimaradt. Persze az ilyen hiányt is a szerző jóvoltából fedezzük fel. Talán a nyomda hibája, hogy a szinonimák onomasziológiai ós szemasziológiai tájékoztatást egyszerre nyújtó térképlapjainak mindegyikében valami hiba található. (Helyszűke miatt példákat nem említek.) 3. A két monográfia eredményei. Összevető értékelés. Már ismertetésünk bevezető részében jeleztük, hogy a két feldolgozás célkitűzésében és szempontjaiban különbözik. Ez természetesen befolyásolja eredményeiket is. Hausenberg elsősorban az egyes szavak etimológiájával és nyelvjárási megoszlásával foglalkozik, így munkájának központi része az etimológiai jellegű szócikkeket tartalmazd szótári rész. Ebben — saját közlése szerint — mintegy 20 új etimológia és kereken 30 etimológiának a kiegészítése, megerősítése kerül elő. Nagyon szokszor találkozunk egyegy adat után a Hausenberg névvel, ami a szerző helyszíni adatgyűjtő munkájának az. eredménye. Ennek következtében az emlős állatokra vonatkozó névanyag az észt szerzőnél nagyobb. Schmidtnél a szótári rész csak összefoglaló jellegű, ugyanakkor jól beilleszkedik az állatnevek rendszeréről adott fejezetsorba, amennyiben a tőszavakat és képzett szavakat tartalmazza. Az összetételekről ós külön a szóképzésről szóló fejezetek részletesen és korszerűen kidolgozottak, számos új eredménnyel, a teljes adatanyagra építve, statisztikai közlésekkel. Schmidt ezekre a részekre, az állatneveknek a nyelvi rendszer szempontjából való feldolgozására helyezi a súlyt, s a szemantikai elemzést e fejezeteken belül végzi el. Ez ökonomikusabb s elvi szempontból is helyeselhetőbb eljárás, mint Hausenbergé, aki a morfológiai és szemantikai részt teljesen elkülöníti, szinte függetleníti, s így ismétlésekbe kell bocsátkoznia. Schmidtnél a szerkezeti és a konkrétabb szemantikai szint ugyancsak jól elválik egymástól, de a szóalkotásnak a két fejezetén belül, egymásra épülve. Általában Schmidtnek a világos tagolás erős oldala. A két könyv egyébként jól kiegészíti egymást, ellentmondás eredményeik között nemigen van. Schmidt egy zárószakaszban utal is erre, említve, hogy Hausenberg munkáját már nem tudta figyelembe venni, de ez nem módosítja eredményeinek lényegét. Udvariasan elismeri a korábban megjelent munkának az anyaggazdagságban ós a történeti szempont alkalmazásában való erősségét (308). Természetesen vannak különbségek a felhasznált szakirodalom tekintetében. Hausenberg irodalomjegyzéke bőségesebb, különösen ami a szovjet szerzőket illeti, de ugyanakkor általánosabb tematikájú is. A német szerző szakirodalomjegyzéke koncentráltabb, nemegyszer többletet is, tartalmaz (gondolok például GOMBOGZ Állathivogatók és állatnevek c. cikkére). Hiányolom mindkét munkából KELEMEN JÓZSEF Mondatszók amagyar nyelvben című, 1970-ben megjelent művét, amely igen részletesen foglalkozik a hangutánzó eredetű vagy állathivogató szóból származó állatnevekkel. Ugyancsak említésre méltónak tartom A. I. K ARTIN A tanulmányát a vogul szóösszetételekről; e cikk nem kevés állatnevet is tartalmaz. (Pontos bibliográfiai megjelölésére az utalást lásd alább.) Az eredmények részletesebb összevetését az alábbiakban Schmidt könyvének a beosztása szerint haladva végzem. 1. Az alapszavak (=egyszerű szavak) és eredetük. Hausenberg az állatnevek eredetével többet foglalkozik, részben az egyes neveknél a szó-