Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Szemle – ismertetések - Károly Sándor: Két monográfia a zürjén állatnevekről 376

SZEMLE - ISME&TETÉSEK 379 ugor, finn-permi, permi eredetű, valamint a sajátosan zűrjén szavak. Kölcsönszavaknak zűrjén szempontból — helyeselhetőleg — csak azok minősülnek, amelyek a permi nyelvek szétválása után kerültek a zűrjén nyelvbe (főleg orosz, kisebb mértékben jurák-szamojéd szavak). A korábbi korszakok kölcsönszavai már részt vettek a zűrjén nyelv történeti fejlődésében és igazodtak ennek morfológiai ós szemantikai alkatához. Ezek tehát az eredeti szókincs finnugor, finn-permi ós permi elemeinél találhatók. Az egyes alcsoportokon belül mindig újra kezdődik az abc sorrendű szócikkek számozása, így a zűrjén állatnevek eredet szempontjából való rétegződéséről elkülönített és statisztikailag is világosan számontartott áttekintést kapunk. A szócikken belül a szó alaki és jelentés szerinti variánsai találhatók nyelvjárási ós forrásbeli utalásokkal, ezután a szóalakok képzőelemeinek a felsorakoztatása majd (állatnévként) összetételi szereplése (elő- vagy utótagként), végül a szó etimológiájára vonatkozó megjegyzések következnek. Ez utóbbiaknak a szerző szerint csupán az a szerepük, hogy az eddigi kutatások alapján a szóanyagot rendszerben mutassák be ós a megfelelő szakirodalomban való tájékozódást elősegítsék. Az alapszavak fejezete egyébként az egyes szavakra vonatkozó tudnivalókat összesíti, erre a későbbi fejezetekben (sorszámok segítségével) állandóan hivatkozás történik. 2. Az összetételekről szóló fejezet igen alapos, minden részletre kiterjedő képet fest a zűrjén összetett állatnevek morfológiai ós szemantikai jellegzetességeiről, az egyes alcsoportokon belül minden adatot felsorolva s ezáltal pontos statisztikai tájékoztatást nyújtva. Az egyes összetétel-típusokról összefoglaló statisztikák is találhatók. A fejezet egy rövidebb formai (tulajdonképpen morfológiai-szerkezeti) részből ós egy szemantikai részből áll. Az előbbi az összetételi tagok szófaji struktúrájának típusait tárgyalja (minden típusnál az adatszámot is megadva); a szófaji elemen belül megkülönbözteti a suffixumos formát az e nélkülitől, s a szófaj legfőbb szemantikai sajátságait is figyelembe veszi (hangutánzó bázis, állati testrész, genus vagy species jelentés, egyéb). A szemantikai részben az összetételi tagoknak szintaktikai alapviszonyát s ezen belül az összetétel szemantikai felépítettségét (az állatelnevezésekre jellemző szemantikai jegyek alapján) veszi osztályozási alapul. A szemantikai jegyek az állatnevek fogalmi csoportjának legjellemzőbb szemantikai struktúraelemei: genus, species, subspecies jelölése; nemi különbözőség jelölése; korjelölés; a szelidítettség (+ háziállat) megjelölése; esetlegesebb szemantikai tulajdonságok jelölése: mellékneveknél szín, nagyság, egyéb tulajdonság; főneveknél táplálék, tartózkodási hely stb. E fejezetben Schmidt ésszerűen hasznosítja a legújabb kutatási módszereket, ha szükséges specializálva ezeket a téma követelményeinek megfelelően. Körültekintő eljárására jellemző, hogy a típusokba nem sorolható eseteket is számon tartja, külön kezeli a hangutánzó elemet tartalmazókat, s a szemantikailag meg nem határozhatókat. 3. A képzett szavak fejezetének két részre, formai és szemantikai részre osztása csak látszólag egyezik meg az összetételeknél alkalmazott hasonló eljárással. Az összetételeknél a formai rósz tulajdonképpen szerkezeti rész volt s ezt konkretizálta a szemantikai. Itt a formai-szemantikai oppozíció az alak —jelentés szembeállításán alapul, de tulajdonképpen mind a kettő szemantikai elemzést nyújt, csak a kiindulópont fordított: a. formai részben a betűrendbe szedett képzőalakok szabják meg a tárgyalás rendjét: ezeknél kerül sor a velük alkotott képzett szavak és bázisuk morfológiai és szemantikai elemzésére. A szemantikai részben a kiindulópont a bázisszó szófaji ós szemantikai hovatartozása, ezen belül a képző morfológiai jellege. Az így kapott osztályokban sorakoznak fel az egyes kópzőalakok. Az összetételhez mérve a szempontváltoztatás jogosult, hiszen az összetétel elemeinél a tisztán alaki szempont nem jön számba. Az első részben a képzők poliszémiája (illetőleg homonimiája), a szemantikai részben a szinonimiája vizsgálható. A statisztikai értékelhetőség illetőleg értékelés itt is megtalálható. A szerző jól látja az összetétel és a szóképzés szerkezeti és szemantikai összefüggéseit (173 — 179). Az adatokat nyelvjárásilag is kiértékeli. 4. A szinonimák bemutatása külön terjedelmes részben történik. Ez onomasziológiai kiindulású, rendszerezésének alapja az állatfogalmak. Egy-egy szócikkben utalás van az alapszó tárgyalási helyére, összetétel esetében az összetételi fejezetre. A szóképzésre nincs utalás, a későbbi mutatóban sem. A szinonimák nyelvjárási megoszlását 33 térképvázlat (9 emlős-, 24 madárnév esetében) teszi szemléletesebbé. Néhány szócikkben a szemasziológiai (névből kiinduló) jelölósmódot onomasziológiai (fogalomból kiinduló) keresztezi. Ilyenkor egy-egy állatnév két fogalmat is kifejez, s a mellékelt térképen a név ós a fogalom kombinált jelzései helyezkednek el. A szerző a kétfajta kiindulású szemléltetés elnevezésekor a szakkifejezéseket (szemasziológiai, onomasziológiai) a szokásoshoz képest fordítva használja, vö. J. MAROTTZEATT, J. DUBOIS etc., O. S. AHMANOVA terminológiai szótárait, illetőleg K. A. LEVKOVSZKAJA Teorija szlova c. könyvének (1962) onomasziológiai fejezetét (39 — 49).