Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Kemény Gábor: Nyelvtani és képi determináció a teljes metaforában [Détermination grammaticale et imagée dans la métaphore complete] 177

NYELVTANI ÉS KÉPI DETERMINÁCIÓ 195 A teljes metafora nyelvtani szerkezete A mű címe bírt. jelzős ért.-i alany—áll.-i ö.tett szó . összesen VP. (1913.) 16 12 27 7 62 N. (1918.) 66 32 79 16 193 AD. (1919.) 32 22 36 3 93 -VB. (1921.) 48 34 52 6 140 BÜ. (1929.) 11 7 3 5 " 26 : összesen 173 107 197 37 514 A táblázathoz — a kimerítő elemzés és értelmezés igénye nélkül — néhány megjegyzést kell fűznünk. A tanulmányíró első, némiképp spontán reflexiói ezek, nem pótolhatják, legfeljebb előkészítik a későbbi alaposabb leírást és értékelést. Ami az egyes müvek kép telítettségének mértékét illeti, ez a kis statisztika is szemléletesen tanúsítja azt az egyébként általánosan ismert tényt, hogy a tízes évek végén és a húszas évek legelején ugrásszerűen megnő a teljes metaforák (s általában a képek) száma Krúdy prózájában. A csúcspontot e tekintetben az 1918-ban keletkezett N. jelenti. Ebben a regényben az író valóságos kép-orgiát rendez: a könyv első kétszáz oldalán nem kevesebb, mint 193 (!) teljes metaforát zúdít az olvasóra, vagyis csaknem oldalanként egyet. Az ellenkező véglet a pálya végén íródott késői remekmű, a BŰ., amelyben mindössze 26 teljes metaforát tudtunk találni. Puritán, dísztelen, szinte eszköztelen stílus ez, amelyből kiszorulnak a nyelvnek látványosabb, feltűnőbb ékítményei, így pl. a költői képek is. A VP.-nek, Krúdy első és lényegében egyetlen regénysikerének átlagos a képsűrűsége; a teljes metaforák sem tűnnek ki túlzott gyakoriságukkal. Erről a fokról meredeken szökik fel a frekvenciagörbe az N. szintjére, majd az AD.-ban, amely pedig szintén igen sok képet tartalmaz, a teljesmetafora-adatok száma — meglepő módon — eléggé jelentékenyen visszaesik, kb. a felére. Ennek a könyvnek, úgy látszik, nem a teljes, hanem az egyszerű metafora a jellemző képtípusa (vö. NytudÉrt. 86: 8), esetleg a hasonlattal együtt. A VB.-ben az adatok mennyisége újból erőteljesen megnő, és megközelíti az N. telítettségét, noha attól végül is alaposan elmarad. (Ez különben egy kissé váratlan volt, mert olvasói benyomásaim alapján arra számítottam, hogy a VB. bizonyul majd Krúdy képekben leginkább gazdag művének; persze lehet, hogy itt is arról van szó, mint az AD.-nál, hogy ti. nem ez a képfajta uralkodik a regény stílusvilágában.) Ha összehasonlítjuk egymással az egyes képtípusok előfordulási gyakoriságát, az első, ami feltűnik, hogy a másik három változathoz képest az összetett szó igen-igen ritka. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a metaforikus szóösszetétel par excellence lírai kifejezőeszköz, amelyet a prózaíró inkább csak színezésként, elvétve szokott alkalmazni. A többi metaforafajta közül az alany — állítmányi áll az élen, nem sokkal előzve meg a birtokos jelzőst (ez a kettő kb. egyformán gyakori és fontos Krúdy stílusában). A harmadik helyet az értelmezői teljes metaforák foglalják el, erősen lemaradva, de azért még mindig jelentős számú adattal. 13*