Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A variáns, az emfatikum és a dinamikus elvű leíró hangtan [La variante, l’emphase et la phonétique déscriptive dynamique] 105

A VARIÁNS, AZ EMFATIKUM ... 123 átírásban szedett kegyes tárgyú művéből (1715) kitűnik, hogy a droit melléknévben valóban gyakoribb volt az [e] változat, de korántsem volt általános. Vaudelin [e]-vel írja a droit szót a la main droite 'jobb kéz' szerkezetben, de következetesen [we-t] jelez ünnepélyesebb szövegrészekben, így az a la droite du Seigneur 'Az Ür jobbján'-ban (vö. még M. COHEN, Le français en 1700. 1946). A változat valőrje, stiláris értéke — primer stiláris értékét meghatározó artikulációs sajátságain túl — a változat gyakorisági eloszlásától függ. Viszonylag könnyen áttekinthetőnek tűnik az eloszlás, amíg külön-külön vesszük tekintetbe az egyes „dimenziókat": a hang fonetikai kontextusát, a prozodikus kontextust is beleértve; a szót (a szófajt) melyben a hang szerepel; a beszélő hangulatát, kifejezésre juttatandó attitűdöt; a stílus-nívót meghatározó társadalmi helyzetet; a beszélő egyéniségét; foglalkozását; társadalmi helyzetét; nemét; korát. Az értékelést azonban az bonyolítja, hogy ezek a tényezők egymástól is függnek kölcsönösen meghatározzák egymást. A változat szociális jellege függ a hangkörnyeze ttől. A 18. század folyamán /j/-vé „gyengült" francia palatális l fkj egy adott korszakban — a [j] ejtésére Hindret már 1689-ben utal — „vulgáris", „hanyag" ejtésmódként hat a szó belsejében, és jellegtelen (alapváltozat) szóvégi helyzetben. Vaudelin (Instructions crétiennes 1715) felváltva hol [j]-t, hol [X]-t jelez a szavak végén, de következetesen [X]-t használ egyébként, mivel amint írja [j]-t csak kézművesek ejtenek (a szó belsejében). Richelet rímszótára ezért helyteleníti a /X/-t /l/-lel rímeitető verssorokat, ha a /X/ a szó végén áll, de megengedi a rímet, ha a két hang a szó belsejében szerepel (FÓNAGY, Lautwandel 1956. 223). Az azonos hangkörnyezet eltérően hat a különböző koros z t á 1 yokban, Csak réshang előtt „fiatalos" az /aw/ Is /ay/ centralizált változata Martha's Vineyardban (LABOV, Sociolinguistic patterns 1972. 168). Az /ae/ magánhangzó New Yorkban a 70 évnél idősebbek beszédében réshangok előtt zárul (Vhez közeledik), nazális mássalhangzó nem hat a variációra. A fiataloknál ellenkezőleg, a nazális mássalhangzónak van záró hatása (LABOV, Sociolinguistic patterns). A kor és a társadalmi helyzet kapcsolata is bonyolíthatja a variációt. Az /r/ egyik erős pharyngális konstrukcióval ejtett változata (vö. DELATTRE — FBEEMAN, American R-s 1968) a középosztály felső rétegében (upper middle class) a 15 — 30 éves fiatalok körében a leggyakoribb, és gyakorisága csökken a korral. A középosztály alsó rétegében a gyakorisági eloszlás ellentétes irányban halad, az 55 — 70 évesek beszédében a leggyakoribb (LABOV, Sociolinguistic patterns 1972. 59 kk., 135 kk.). Ennek következtében az egyik társadalmi rétegben „fiatalos" változat egy másik társadalmi rétegben „öreges" lehet. A stílus-nívót a társadalmi hierarchiával egybevetve Labov azt tapasztalta, hogy az eggyel magasabb társadalmi réteghez tartozó beszélő gyakrabban használja egy adott stílus-nívón a „finom" változatot, mint az eggyel alacsonyabb réteghez tartozó. Bizonyos esetekben, hangváltozás folyamán, a középosztály alsóbb rétegéhez tartozók gyakrabban használják választékos stílusban a finomabb változatot, mint a legfelső réteghez tartozók (LABOV, Sociolinguistic patterns 1972. 110 kk.). A hangkörnyezet, a társadalmi rétegek, egyes szavak és az affektivitás interferenciája tette bonyolulttá az angol köznyelvben tapasztalt magánhangzó-nyújtás leírását. A nyújtás hangtani helyzethez