Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)
Tanulmányok - Voigt Vilmos: Fonetika és fonológia egy folklór műfajban [Phonetics and Phonology in Folklore] 491
FONETIKA ÉS FONOLÓGIA EGY FOLKLÓR MŰFAJBAN 493 néhány példát. Az itt levonható tanulságok alkalmazhatók a sajátos kiolvasok értelmesnek nevezett válfajaira, vagy legalábbis azok kezdeteire is.8 Azok a szövegek, amelyek látszólag csak értelmetlen szavakat tartalmaznak, jobban alkalmasak bizonyos törvényszerűségek megfigyelésére. Ahol a szavak vagy a szöveg egésze értelmes, ez a szemantikai tényező messzemenően befolyásolja a formát. 6. A kiolvasó számsorának hossza. Elvben a kiolvasó számsora tetszés szerinti hosszúságú, leggyakrabban 7-nól nagyobb. A magyar nyelvben az elemi számok sora tízzel végződik. Néhány indoeurópai (és egyéb) nyelvben az elemi számok sora viszont 12-vel ér véget. Noha értelmetlen kiolvasok tagolása igen nehéz, és mind a játszók, mind a gyűjtő-közzétevők akaratlanul is módosíthatják az eredeti rendszert, mégis feltűnő, hogy t i z e s számrendszerre utaló példánk nincs, a tizenkettes számrendszer nyomai viszont megtalálhatók. Például: Ákáfuká fundáluká fundá kávé k'évenduká ák fuk fundá luk 1 2 34 5 6789 fundá kávé këvënduk (M 18 : 4) 10 11 12 Néhol ez a rendszer más (metrikai, rímes) szabályok szerint is megszerveződik, lényegileg azonban változatlan: Ekete pekete cukota pé 12 3 4 Aber fáber dominé 5 6 7 Ókusz pókusz tantalékusz 8 9 10 Ajér bajér buff (M Mohol 1973) 11 12 (kiszámoló, ráütő szó) Elhomályosult, töredékes formában néhány más kiszámolónk (pl. antanténusz . . .) is ide vonható. Mindezek alapján e forma magyarázatát egy olyan nyelvben kell keresnünk, amelyben az elemi számsor 12-vel végződik. Valószínű, hogy ezt néhány indoeurópai nyelvcsoportban (germán, kelta, román) találhatjuk meg, ugyanakkor a finnugor és szláv nyelvek kiinduló pontként nem jöhetnek számításba. 7. Szópárok a számsorokban. Az elemi számok sora több nyelvben egymással fonetikailag összevethető szópárokat tartalmaz. Ha ezt a megoldást nem is tarthatjuk nyelvi univerzálénak, mégis feltűnő, menynyire gyakori egymással etimológiailag össze nem kapcsolható nyelvekben ugyanez a szabályosság. Például finn yksi — kaksi (T — '2'), görög heksza 8 Az alábbiakban idézett példák a legutóbbi szak-gyűjtésből valók: MATIJEVICS LAJOS, A kishegyesi kiszámolok. In: Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéke — Tanulmányok. Újvidék 1969. 187—222. Itt köszönöm meg a szerző szíveseégét, aki több kéziratos kiszámolót is rendelkezésemre bocsájtott. A következőkben példáimat innen veszem (M lapszám: sorszám) formában. KELEMEN JÓZSEF fent idézett könyvéből a példákat külön jelölés nélkül idézem. MATIJEVICS kéziratos gyűjtését „M helynév" alakban idézem. 18 Nyelvtudományi Közlemények 78/2.
