Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Voigt Vilmos: Fonetika és fonológia egy folklór műfajban [Phonetics and Phonology in Folklore] 491

494 VOIGT VILMOS hepta- ('6' — '7'), magyar nyolc — kilenc ('8' — '9'), német elf — zwölf ('11' — '12') stb. A korábbi kutatás felhívta a figyelmet arra, hogy kiszámolóink kezdete ikerszó (egyedem — begyedem), azzal a jól ismert magyar fonetikai sajátossággal, hogy a bővített fél labiális hanggal (6) egészül ki. Ha szemügyre vesszük kiszámolóinkat, azokban szópárok egész sorát fedezhetjük fel, amelyeket nem csupán morfofonetikailag jellemezhetünk (ikerszavaknak), hanem egy számsor szópárjaiként is. Külön kiemelve az ilyen kapcsolatokat: Án — tán ténusz szórákáténusz szóráká tiká taká alá bála bámbuszká (M 19 : 6) Elvileg az ilyen szópárok bármilyen számok reprezentálását szolgálhatják. E rendszer eredetét nem köthetjük egyetlen nyelvhez. Mivel azonban a magyarban az öt — hat — hét és a nyolc — kilenc fogható fel ilyennek, példáink pedig más számokat is érintenek, ezt a rendszert sem magyarázhatjuk egyedül a magyar nyelv sajátosságai felismeréseként. Az egyes szópárokat a következőkben egyenként vesszük sorra. 8. 'E g y' — 'kettő' s z ó p á r. Az egyedem — begyedem és gazdag változatsora (pl. egyerem — begyerem, edrem — bedrem, ögyödöm — bögyödöm, egyem — begyem, etyem — petyem, ecem — pecem, ecpec, atála — batala stb.)9 a magyarban nyilvánvalóan egy többszörös fonetikai művelet eredménye: 'egy' -f labiálissal kezdett 'egy', illetve az 'egy' gyermeknyelvi (madárnyelvi) kiegészítése. Ezt a korábbi kutatás is megállapította. A magyar nyelvből azonban az '1' és '2' ilyen szópárba állítása fonetikailag levezethetetlen. Néhány egyéb kiöl vasónkban más szópár található e helyen. A legismertebb közülük az antanténusz, amelynek an — tan kezdete minden nehézség nélkül kapcsoltba hozható az indoeurópai '1' — '2' fonetikailag is pontosan leírható valódi számsorával: például latin un(us) — du- vagyis '1' -J- dentálissal kezdett '2'. Ez a rendszer felfedezhető ec — pec sőt aka — fuka kezdetű kiolvasóinkban is. (Jónéhány áttételes kiolvasó-kezdetünk pl. ákombákom, hirgi birgi, töve böve adjál dinnyét stb. szövegének megformálásában is szerepet játszott ez az elv.) Kiolvasóink kezdetét ily módon az indoeurópai '1' — '2' szópárnak a magyar ikerszavak mintájára végzett továbbképzésnek nevezhetjük. 9. 'H á r o m' — 'négy' s z ó p á r. Ez a magyarban nem fonetikai szópár. Feltűnő viszont, hogy kiszámolóinkban néhány hang és szótípus milyen gyakran elő fordul e helyen: Antanténusz Bzórákáténusz, Egyedem begyedem keszkenőbe, Egyedem begyedem tenger tánc, Egyedem begyedem tikválára, Enedem benedem tibor tábor, Egyedem begyedem íbor nábor, Enege benege tincsi tancsi, sőt Ettyem, pettyem, pitypalára stb. Mindezekben egy mássalhangzóval kezdődő, az '1' és '2' szavaknál hosszabb hangalak bukkan fel, amelyet még a szétszórt magyar adatokból sem nehéz az indoeurópai '4' bizonyos formáival (pl. görög tettaresz, tesszaresz) egyeztetni. Néhány „értelmes" szavakból álló kiolvasónk szövege mutatja, mennyire távol került ettől az eredeti értelemtől kiolvasóink '3' — '4' jelentésű része: Egyedem begyedem tenger tánc, Egyedem begyedem tükröcske, Egyedem begyedem sarkantyú, Egyedem begyedem sobolyó, ögyödöm bögyödöm bikkvására, Etyem petyem petyvárára, Ellem béliem bombárosi, sőt Ec pec kimehetsz, Ákom bakom szalmazsákom, Kik buk bókaluk. »KELEMEN 15—18.