Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)
Tanulmányok - Komoróczy Géza: A sumer–magyar nyelvrokonítás [Die sumerisch-ungarische Sprachvergleichung] 3
A SUMER-MAGYAR NYELVROKONÍTÁS 17 ékírásos jellistát szerkesztette. Nem sokkal korai halála (1974. április 3.) előtt, 1974. február 11-én, így írt Ausztráliába, válaszul a BADINY JÓS röpiratával kapcsolatos kérdésekre: ,,Mint a kongresszus elnöke, az előadások kiválasztásával én magam nem foglalkoztam. Badiny úr előadását nem eleve elhatározott szándékkal hallgattam végig. Hogy a kongresszus e szekciójának ülésén aznap éppen abban az időpontban vettem részt, tisztán véletlenül történt. Az általános csend, amely az előadást követte, semmiképpen sem jelentette azt, hogy a hallgatóság egyetértett volna az előadó megállapításaival. Én nem gratuláltam Badiny úrnak, és nem köszöntem meg neki semmit, hanem csupán üdvözöltem őt. Ez mindössze udvariasság volt. Nincs tudomásom semmi olyasmiről, hogy a kongresszus valamifajta tanácsa, vagy akár csak a szakértő tudósok egy csoportja is, hivatalosan elismerte volna azokat az állítólagos bizonyítékokat, amelyeket Badiny úr a sumer—magyar faji azonosság vagy nyelvi leszármazás vonatkozásában említett. Ami engem illet, bár nem tartom magam sumer specialistának, nem hiszem, hogy a Badiny úr által képviselt tételek kielégítően megalapozottak." Ennyi elég is arról a röpiratról, amely szerint ,,a sumir-magyar azonosság tagadásának fala leomlott Párizsban, a XXIX. orientalista világkongreszszuson". Az elmúlt évtized magyar szellemi életében a „sumer—magyarológia" nyomása észrevehető olyan területeken is, amelyek nem állnak e nézetek hatása alatt. Ismét csupán egy példát említek, példámat megint a legnagyobbak egyikétől véve. ILLYÉS GYULA, amikor klasszikus értékű Petőfi-életrajzát a francia közönség számára átdolgozta, az új kiadásban a korfestő I. fejezetet többek között ilyen szavakkal bővítette ki: „Abban az esztendőben ... a magyar nép eredetét a köztudatban tökéletes homály födi. A tudósok hol a sumerok leszármazottjainak tartják — való, hogy a ránk maradt néhány szumér szó zöme meglepően otthonos a magyar fülnek —, hol a baszkokkal vagy japánokkal rokonítják. . ,"77 Nyilvánvaló, hogy ILLYÉS, aki idézett szavaiban a nyelvészeti őskutatás tévútjait jelzi, a sumert illetően maga is téved: Petőfi születésének évében a sumer nyelv még tökéletesen ismeretlen volt, s éppígy a sumer nép neve is; akkortájt ugyan beszéltek, pl. HOEVÁT ISTVÁN, „szittya" rokonságunkról, de a szkítákat majd csak a mai „sumer— magyarológus"-ok keverik össze a sumerekkel. Illyés példájának jellegzetes anakronizmusa a sumer—magyar nyelvrokonítás hangzavarának rovására volt írandó. Persze, van példa a kritikai ítélőerő éber működésére is. Anélkül, hogy az ún. Kassai kódexet propagáló FEHÉR [JENŐ] MÁTYÁS közleményei akár egy szó utalást tartalmaztak volna a sumer—magyar nyelvrokonítás eszméire,78 Szűcs JENŐ — disszertációjának vitájában, opponense, MÁLYUSZ 77 ILLYÉS GYULA: Petőfi Sándor. Budapest 1963. 16 k. A mű idegen nyelvű kiadásai mind a mai napig ezt a szöveget közlik. 78 FEHÉR JENŐ MÁTYÁS (MÁTYÁS JENŐ) egyébként az amerikai „sumer—magyarológia" vezetői közé tartozik. 1968-ban, tehát ugyanakkor, amikor az ún. Kassai kódexszel foglalkozó könyve, a Középkori magyar inkvizíció megjelent, a szerkesztők egyikeként jegyezte a Studia Sumiro-Hungarica könyvsorozatot. Azóta pedig egyre több „sumer— magyarológus" kiadványon tűnik fel a neve. Sőt, újabban saját könyveiben is egyre nyíltabban közeledik a „sumer—magyarológia" történetfelfogásához. Vö. FEHÉR MÁTYÁS JENŐ: Táltosok és bakók. New York 1970; A nyugati avarok birodalma. X. Az avar kincsek nyomában. 2. A korai avar kagánok. Buenos Aires 1972. (Avar könyvek.); Ősmagyarok és vikingek. Buenos Aires 1974. 2 Nyelvtudományi Közlemények 78/1.
