Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)
Tanulmányok - Komoróczy Géza: A sumer–magyar nyelvrokonítás [Die sumerisch-ungarische Sprachvergleichung] 3
18 K0M0RÓCZY GÉZA ELEMÉR véleményével szembehelyezkedve — rámutatott: ,,...több körülmény miatt . . .eleve kísért a gyanú, hogy e kódex egészében vagy részleteiben (s e részletek körébe tartozik éppen a táltosok, sámánok, a pogány hiedelmek kérdése is) esetleg az Amerikában divatos dilettáns sumerológiát alátámasztani hivatott hamisítvány. Bizonyos motívumok ugyanis túlzottan közvetlenül alkalmasak a sumér-elmélet 'alátámasztására'".79 A „sumer—magyarológia" nyomásának, a vitától való félelemnek tulajdonítható, hogy a Körösi Csorna Társaság elnöke 1973 tavaszán megakadályozta, hogy a szokásos havi felolvasó ülések egyikén előadást tartsak a sumer—magyar nyelvrokonításról, pontosabban ,a „sumer—magyarológus"-ok némely ékírásos szöveghamisításáról,80 noha az effajta előadások nem idegenek a Társaság programjától. A következőkben, hogy tisztábban lássuk a „sumer—magyarológia" helyzetét napjainkban, egészen röviden vázolni szeretném a mai sumer— magyar nyelvrokonítás előtörténetét. Az eszme a múlt század utolsó harmadában fogant meg, amikor az első egynyelvű sumer szövegek napvilágra kerültek, s fokozatosan előre haladó megfejtésük lassan világossá tette, hogy az újonnan feltárt nyelv nem tartozik sem a sémi, sem pedig az indoeurópai nyelvek közé.81 A nyelvcsaládok elméletének klasszikus korában vagyunk: az új nem-sémi nyelvet, bárhogyan nevezték is, sumernek vagy egy ideig akkádnak, az első kutatók természetesen megpróbálták Eurázsia egyéb nyelveivel hozni kapcsolatba; így kerültek szóba többek között az uráli, a finnugor, az ún. turáni nyelvek, anélkül, hogy bármelyik feltevést — akár a kor színvonalán is — kifogástalanul bizonyítani lehetett volna. A sumer nyelvtudomány az első évtizedek vitái után más utakra kanyarodott, anélkül, hogy a nyelvrokonság problémáját érdemben megoldotta volna. A rokonítási kísérletek — amelyek során a sumert többek között a sémi, egyiptomi, hikszosz, elámi, kassú, dravida, ősindoeurópai, hettita, örmény, óind, etruszk, kaukázusi, grúz, finnugor, finn, magyar, turáni* urálaltaji, tibeti, mongol, kínai, japán, polinéziai, török, baszk, afrikai, szudánibantu nyelvekkel hozták kapcsolatba82 — kivétel nélkül mind meddők maradtak. Levonván a kudarcok tanulságait, a sumerológia napjainkban azon az állásponton van, hogy a sumerek nyelve — mai tudásunk szerint — egyetlen ismert eurázsiai nyelvvel sem áll rokonsági kapcsolatban. Ehhez azonban hozzá kell tenni azt is, hogy a sumer nyelv hangrendszerét még 79 Vö. Szűcs Jenő: „A gentilizmus. — A barbár etnikai tudat kérdése" c. kandidátusi értekezésének 1972. február 28-i nyilvános vitája. A MTA Filozófiai ós Történettudományok Osztályának Közleményei 21 [1972]: 153—200; az idézet a 197. lapon, MÁLYTJSZ véleményét 1. a 160 k. lapon. A vitához vö. Történelmi Szemle 14 [1971]: 188 — 211; Századok 107 [1973]: 114—130 ismertetéseit is. 80 Tervezett előadásom érdemi része időközben — Köpeczi Béla és Miklós Pál szerkesztői bíztatása nyomán — sajtó alá került, 1. KOMORÓCZY GÉZA: Irodalmi hamisítványok. Adatok az ókori keleti kultúrák utóéletéhez a 19 — 20. században. Helikon Világirodalmi Figyelő 20 [1974]: 154-166, különösen 163 kk. 81 Az első viták, az ún. sumer kérdés történetét kitűnően ismerteti F. H. WEISSBACH: Die sumerische Frage. Leipzig 1898. A viták anyagából közöl szemelvényeket T. JONES: The Sumerian Problem. New York—London etc. 1969. 82 Ez a — korántsem teljes — jegyzék szembeszökően hasonlít ahhoz, amelyet ZSIRAI MIKLÓS állított össze a magyarral kapcsolatba hozott nyelvekből, vö. ZSIRAI MIKLÓS: őstörténeti csodabogarak. In: LIGETI LAJOS (szerk.): A magyarság őstörténete. Budapest 1943. 266-289.
