Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)
Tanulmányok - Komoróczy Géza: A sumer–magyar nyelvrokonítás [Die sumerisch-ungarische Sprachvergleichung] 3
A SUMER-MAGYAR NYELVROKONlTÁS 11 séges módjaival, dolgozatát a nyugati magyar emigráció fórumain helyezte el; így látott napvilágot pl. ZAKAR ANDRÁS több dolgozata.37 A másik szint, a levélíróké, az érdeklődők, rokonszenvezők és hívők táborának ráérő, aktív, de egy-egy kéziratos dolgozat elkészítéséhez már nem elég erős tagjaiból állt. Ezek a „sumer—magyarológus"-ok leveleikkel tudományos életünk intézményeit bombázták, az Akadémia szervei mellett főként a Nyelvtudományi Intézetet, a Történettudományi Intézetet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem illetékes tanszékeit stb. Elvétve még külföldi szaktudósokat is, azokat, akiknek — Mezopotámiával foglalkozó népszerű könyveik révén — Magyarországon is neve volt (pl. S. N. KRÄMER, L. JAKOBROST, I. M. DJAKONOV); a tájékozódás e formája mellett persze előfordult, hogy sumer tárgyú könyve okán sumerológus szaktudósnak véltek egy népszerűsítő — bár e nemben érdemes — újságírót is (V. ZAMAROVSKY). A hivatkozásokkal zsúfolt, terjedelmes levelek forma szerint sohasem állítottak, mindig csak „kérdeztek", elfogulatlan kíváncsiságot, sőt naivitást színlelve; ,,kérdés"-eik azonban a sumer—magyar nyelvrokonság „külföldön már elismert" eszméjével próbálták bűvölni a címzetteket. Ez a levél-irodalom — amelynek darabjait másolatokban kézről kézre adogatták— végeredményben sajátos publikációs fórumot jelentett. A sumer—magyar nyelvrokonítás bírálata lassan indult meg, de egyre erőteljesebbé vált. ZSÜRGER LÁSZLÓ gúnyos hangú, de jól tájékozott, és súlyos érveket forgató cikke38 a magyarországi közönség előtt is nyilvánvalóvá tette, hogy a sumer—magyar rokonság hamis és kalandor elméletét a külföldi magyarság sem vallja egyöntetűen. A magyar tudományos élet nagyjai közül az első vitacikkeket HAJDÚ PÉTER írta.39 Tanulmányai nemcsak a világos tárgyi cáfolatot tartalmazzák, de találó kórképet nyújtanak a jelenségről — az emigrációs pszichózis egyik fajtájáról — is. Élőszóban vállalkozott a vitára GULYA JÁNOS,40 de később írásban is kifejtette nézeteit.41 Terjedelmes és alapos vitairatot tett közzé PAPP LÁSZLÓ.42 AZ olvasóközönség szélesebb 37 ZAKAR ANDRÁS: A sumér nyelvről. Södertälje 1970. Északi Vártán 39; On the Sumerian Language. Magyar Múlt. Hungárián Pást 1/2—3 [1972]: 1 — 45; A sumér hitvilág és a Biblia. Garfield, N. Y. 1972; 1973.2 — Vö. még alább, 61. jegyzet. 38 ZSÜRGER LÁSZLÓ: „Dentumagyaria", „puszijj meg" és vidéke. Látóhatár 16 [1966]: 1149—1152. 39 HAJDÚ PÉTER: Új hazát találtak, őshazát keresnek. Néprajz és Nyelvtudomány. Acta Univ. Szegediensis. . . , Sectio Ethnographica et Linguistica 13 [1969]: 9—15 (és klny.: Nyelvészeti dolgozatok 84.); A sumér mítosz és a valóság. Tiszatáj 26/5 [1972]: 29-34. 40 GULYA JÁNOS: Délibábos elméletek a magyar nyelv eredetéről. [Előadás: A magyar nyelv hete, 1967.] — Ekkor történt a „sumer—magyarológus"-ok első, s mindjárt tüntetésszerű nyilvános itthoni fellépése. 41 GULYA JÁNOS: A magyar nyelv eredete védelmében. Irodalmi és Nyelvi Közlemények. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Irodalmi-Nyelvi Országos Választmányának közlönye 1970. 1: 92 — 105. — Vö. ezen kívül: Szép, asszony, szita: Sumerul széb, aszú, szita — Véletlen egyezések, kitalált rokonság. Esti Hírlap, 1974. február 20. (Halász Júlia). — Itt jegyzem meg, hogy a cikk (és egyben a cím) sumer—magyar szóegyeztetései még csak véletlen egybeesések sem lehetnek: 'szép' sumerul valójában szig, sziga, a SIG5 jellel (s ez is tkp. 'jó'); 'asszony, feleség' sumerul valójában dam, 'asszony, hő' pedig valójában munusz (az aszú egyszerűen fantom-szó, talán az akkád assatu, 'asszony' valamelyik változatának torz alakja); a 'szita' jelentésű szavak sumerul mind másképpen hangzanak (vö. A. SALONEN: Die Hausgeräte der alten Mesopotamier. I. Helsinki 1965. 67 kk.), ellenben van egy sumer zi, zida szó, a Zl jellel, csakhogy ez 'liszt'. Ezek a példák mind a „sumer—magyarológus"-ok jellegzetes szóegyeztetései közé tartoznak. 42 PAPP LÁSZLÓ: A sumér—magyar kérdés. Magyar Nyelvőr 94 [1970]: 280 — 291.
