Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)
Tanulmányok - Reuter Camillo: Structura verborum [Structura verborum] 190
STRUCTURA VERBORUM 191 Bakonazygethe > Bakonya. A NyK 72 :104. lapján KNIEZSA IsTVÁNra hivatkozva [ !] így ír : 1425 -.Bakona zug >> Bakonya. Pedig Kniezsánál — sajtóhibásan — ez áll : Bakona-zyg. A forrásban (MAKSAI, Szatm. m. 182) egyik sem, hanem Bakonazygethe ~ Barkzygethe! A tudományos kutatásban előírtak szerint erre az olvasó figyelmét feltétlenül fel kell hívni. Nem ez történt, hanem a NyK 75 :414. lapján : Bakona zygethe szerepel, a Barkzygethe névváltozat megemlítése nélkül. BALOGH LÁSZLÓ gyűjtötte Bakonya helynév valószínűsítheti a Bakonazygethe olvasat helyességét. De a másik hibás ( ?) adatot is meg kell említeni ! Már csak azért is, mert ismerünk Bark személynevet (GYÖRFFY 12:281), másrészt ugyanezen oklevél Nábrád határából Kysbabana helynevet is említ. Ilyen — kétféle olvasat, összecsengő helynevek — esetben (ha lehetséges) eredetiben, fényképben kell megvizsgálni, hogy mit mond a kérdéses oklevél, nem történtek-e hibás olvasatok. De elhallgatni nem szabad. KNIEZSA (Ecsed 24. sz.) Bakona-zyg[ethe] nevet, helyesebben annak első tagját a szláv Bukovina 'bükkös'-ből >> *Bukouna >> *Bokóna >> Bakona fejlődésen vezeti le. Sajnos BALOGH LÁSZLÓ sem ad támogatást, hogy a névfejtésnek megvan-e az alapja. Vagyis az említett erdő bükkös-e ? Ugyanis a Túr áiterében ez igen különös jelenség lenne (ha nem is egyedülálló : 1257 : „arbor que dicitur bykfa" Sámod (Drávamente) határjárásában GYÖRFFY l2:375 ; ma Páprád határában : Bükkhát helynév él). BALOGH LÁSZLÓ dombszerűnei írja le, így a páraigényesebb bükk relictumként — a dombon — fentmaradhafcott (vö. Bükk-Mí!). Az 1886/900 évi 75 000-es térkép Bakonya erdő néven mint mocsárerdőt jelzi Nábrádtól északra (4769. szelv.), s egyben igazolja az 1966-ban gyűjtött Bakonya névváltozatot. Az a véleményem, hogy a Bakonazygethe > Bakonya, szerzőtől feltételezett né Tövidülés is érdemelt volna bővebb vizsgálatot. Nem is olyan szilárd lábon áll, nem is olyan biztos, hogy ,,A lakosság (= elnevező) azonban a strukturális változás szabályai szerint járt el, elhagyta az anakronisztikus -zygethe bázisnevet, és önálló lokalizátort alakított a névből: Bakonya.". Bizonyára örömmel látja a szerző a Bakonya erdő helynevet, amelyet *Bakonya erdeje alakban fel is tételezett. Persze a Bakonya erdő néven is egy kis térképésznévadás íz érződik. Ilyenkor elő a régi kéziratos térképekkel (ha vannak) a XIX. századból, lássuk mit mondanak. Súlyosabb tévedést látok az Eegur >> Nagy éger névadási magyarázatában. Közismert a finnugor nyelvekben, így a magyarban is, hogy fanév egyesszám alanyesetben jelentheti az abból álló erdőt is ! (N. SEBESTYÉN IRÉN, Pák és fáshelyek régi nevei az uráli nyelvekben. Bp., 1943. passim). Tehát bükk >> Bükk, nyír ^>Nyír stb. Az Eegur bizony égerfákból álló erdőt jelentett, nem volt szükséges nyelvi törvényszerűségeinek szerint hozzá az erdő szó kitétele. Ha azután tulajdonosa nyomán lenne neve az erdőnek, megszületnek a különböző -fája összetételű helynevek (^ helységnevek), például Gergely fája. Az erdő kiirtása ezeken nem változtat ! Az erdőnév (= helynév) attól, hogy egyetlen (vagy néhány) fa helyben és megmarad, nem tűnik el, mert területi elnevezés. így lehet erdőnév -> helységnév fejlődés (villa THUL GYÖRFFY l2 :396). Számos fanévből alakult erdőnevet ismerünk, amely ma már más művelési ágban van, legtöbbször erdő -> legelő -> szántó a változás, s ma is Liponya (< Lipovina 'hársas', Kárász, Baranya m.), Bükkös (Hosszúhetény, Baranya m.) stb. a neve. A néhány vagy egyetlen megmaradt fa azután új nevet kap (hat), amely név területileg nem fedi a régi erdőnevet:
