Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Reuter Camillo: Structura verborum [Structura verborum] 190

192 REUTER CAMILLO öregtölgy, Héthárs stb., a területen belüli tüzetesebb helymeghatározás végett. Ilyenkor fordulhat elő, hogy Éger >> 0, míg a szűkebbkörű Nagyéger elnevezés kiterjeszkedik a régi elnevezés területére (vagy annak csak egy részére). E lehetőségtől eltekintve a Kiscser, Nagyéger, Öregtől erdőnevek szabályszerűek és szinte gyakoribbak az előzőnél. Azonban az 1357 **• 1864 közötti időtávolság áthidalása felettébb kívánatos lenne adatokkal, vagy legalább is (az esetleges) határjárás menetével igazolandó. Ugyanis amíg a területen éger fafaj és magyar lakosság lesz, Éger, Nagyéger helynevek újra keletkezhetnek, függetlenül az írásbeli 1357 évi adattól. Ha forrást forgatunk, szerkesztési adottságaival tisztában kell lennünk, másrészt szabatosan (valamennyi névváltozatával) idézni kell. A NyK 75 :412. lapján így idéz a szerző : MAKS. 1425. Welche, Welcherethe, holott MAKSAI művében más áll! Ez: 1425: Welcherethe {Wewche-; Welche: szláv), amely feloldva azt jelenti, hogy az 1425. évi adatnak Welcherethe ~ Wewcherethe változatai vannak az említett írásos emlékben. A ,,Welche: szláv" tömör kifejezés azt jelenti, hogy MAKSAI munkájában KNIEZSA (aki a hely- és személyneveket determinálta) a Welcherethe ~ Wewcherethe helynév első tagját szláv eredetűnek minősítette ! De semmi esetre sem azt, hogy a helynévnek lett volna egy * Welche változata. Sokkal értékesebb Balogh László elméleti fejtegetéseinél azonban az általa feljegyzett Vőüs réti helynév, amely nyilvánvalóan az 1425. évi Wewcherethe élőnyelvi módosult folytatása. Kívánatos lenne azonban itt is az eredeti oklevél vizsgálata (ha lehetséges). Nagyon kézzelfogható a szerző magyarázata (NyK 75 :413) a szamoskéri Dessewffy tanya >> Derzsőüfi tanya nevének változásával kapcsolatban. Itt csak azt említeném meg, hogy Nyírcsaholytól északnyugatra, a Gönczyfóle atlasz (1883—1890) Derzsofi t^anya] (így!) nevet ismer. Eltekintve az ismert nyás >nyárs stb. változástól, bizonyára közrejátszhatott a közelben fekvő Derzs falu neve is, mint népetimologikus tényező. A baranyai Kárász község egyik helyneve hasonló párhuzamos változatot mutat : Derzső ~ Derzsó. A Szamoshát helyneveivel nem foglalkozhatunk CSŰR Y BÁLINT SzHSz.-ra nélkül. Nem kételkedem a Küsszeg (olv. Küs-szeg) BALOGH LÁszLÓtól Szamosszegen történt feljegyzésében. S ha felcsapjuk a SzHSz.-t, abban is megvan Küsszeg (Küsz-szeg hn. Olcsvaapáti) ! E feljegyzésben — CSŰBY BÁLiNTéban — sem kételkedem. Annyiból is inkább említeni kéne, mert közelben fekvő helységekben bukkan fel, így esetleg BALOGH LÁSZLÓ feltevését még erősítené. A népetimologikus magyarázat a küzdeni igéből igen jellemző. Magyaregregy Szakadás helynevét is „szakadásig lehet ott dolgozni" mondással értelmezték előttem. A küsz halnév — balatonvidóki lóvén — itt aligha jöhet szóba. A vidék nyelvállapotának változására jellemző jobbágynevek : 1359 : Keesded (Bátor), 1505 : Keez (Cseke, Kölese), 1509 : Kyz (Cseke), 1512 : Kypes (Károly). Gyönyörű feladat lenne e nevek (és a helynevek) alapján a történeti tájnyelvi változást bemutatni ! Ezenfelül itt is a régi kéziratos térképek vizsgálata és névanyaga nyújthatna még támogatást. Már elgondolkoztatóbb BALOGH LÁSZLÓ következő gondolatmenete (NyK 75 :414) : MAKS. 1425. Borsou [~ Borsén változat is van !] > 1966. Borsóus (Nábr.) és MAKS. 1279. Deusteluk [recte : Deusteluke !] ~ 1966. Dijóubereg (Szkér.). Amíg az első adat — ha az azonosítás a határjárással is igazolható — elfogadhatónak mutatkozik (vö. KNIEZSA, Ecsed 16. lapján elmondottakat), a második olyannyira nyilvánvaló lehetetlenség ! Az 1279. évi — he-