Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Honti László: cirill 285

SZEMLE-ISMERTETÉSEK 289' lálható s a t, l stb. helyett, a korábbi # (< *s, vö. 93) folytatójaként nem szabálytalan, amint pl. az MSzFE nem túl meggyőzően fejtegeti (vö. HONTI : NyK 74 :23, 76 :369 — 70). — A magyar nyelv történetéből jól ismert szóvégi vokális zártabbá válása, redukálódása és eltűnése nem egyedül álló álló jelenségek, ezek egyikére másikára számos nyelvben találunk analóg eseteket. A III. fejezet ,,A grammatikai formák néhány törvényszerű frekventáliája" címet viseli. A benne tárgyalt kérdések sokféleségét már puszta felsorolásuk is igazolja, anélkül, hogy akár egy problémát is kiragadnánk : a gyűjtőnevek képzésére szolgáló szuffixumok funkciójának lehetséges változásai, az esetragok funkciójának lehetséges változásai, a főnév és a melléknév megkülönböztetésének egykori hiánya, a névmások némely típusainak képzésében megfigyelhető törvényszerűségek, az 'első' és a 'második' sorszámnevek képzésének sajátosságai, a 11-től 19-ig terjedő számnevek képzésében megnyilvánuló törvényszerűségek, az igei kategóriák (idő, aspektus stb.) képzésének törvényszerűségei, a nyelvi technika megjavítását szolgáló tendenciák hatásától függő változások. „Az implikációs kapcsolatok és indikátorok" című, IV. fejezet az egymással kölcsönös függési viszonyban levő jelenségeket mutatja be nagy számban és természetesen sok példával. »OrjiHwrejibHaíi ocoŐeHHOCTb SToro rana CBíreeM COCTOHT B TOM, MTO oflHO 3flecb npeÄnojiaraeT flpyroe, BbicTynaeT B pojiH HH^HKaTopa cocymecTByiomero HBJICHHJI. ECJIH HccjieflOBaTejiio H3BCCTHO noná TOJibKO OAHO íiBjieHHe, TO, 3Ha» ero noTemjHajibHO B03-MO>KHbie HMnjiHKaTHBHbie CBÍÖH, OH M0>KeT npe,n;nojiaraTb HaJiHHHe Apyroro HBjieHHfl« (277). Az implikációs kapcsolatokat két csoportra osztva tárgyalja : statikus implikációk, ezeket a szinkrón koegzisztencia jellemzi ; a kötött változások esetében pedig arról van szó, hogy egy változást egy másik váltott ki. Példák az előbbire : a magánhangzó-harmóniát ismerő nyelvekben nagyobb a palatális és a veláris magánhangzók közti kontraszt, mint a harmóniát nem ismerőkben, vagy : a kevés magánhangzóval rendelkező nyelvekben jelentős számú mássalhangzó van és viszont, vagy az s selypített ejtése az s hiányára utal (finn, spanyol) ; példák az utóbbira : ha egy nyelvben egy magánhangzó delabializálódik, ezzel egyidejűleg egy másik magánhangzó is ugyanilyen sorsra jut, vagy : az s > s változás gyakran a c > s változással függ össze. A nyelv életében lejátszódott folyamatok nem mindig tüntetik el a változást megelőző állapotra utaló jeleket. A múltbéli események nyomait nevezi SEREBRENNDXOV indikátoroknak. Ezeknek két típusát : a közvetlen ós a közvetett indikátorokat különbözteti meg. Közvetlen indikátorok pl. a francia liaison, amely a sandhiban megőrizte a szövegről eltűnt mássalhangzót, a több nyelvből ismert umlaut a lekopott, egykori palatális tővégi magánhangzóról tanúskodik ; közvetett indikátorok : az esetrendszerben jelentkező asszimmetria másodlagos (vö. az indoeurópai és a török nyelvek egyes és többes számú főnóvragozását), ha a többes számú személyjelölő szuffixumok homofonok, míg az egyes számban nem, akkor ez arra utal, hogy egykor a többes szám személyeiben is különböző hangalakú szuffixumok voltak használatban(pl. a frízben, bizonyos német nyelvjárásokban) stb. A IV. fejezetet egy rövidke eszmefuttatás zárja le (334), amely a nyelvek érintkezésének a problémájáról és arról szól, hogy mit kölcsönözhet az egyik nyelv a másikból, és mit nem. A „Következtetések" című fejezet mintegy függelékként csatlakozik az előzményekhez, amelynek célja demonstrálni, miként lehet a valszínűségi bizonyítékokat konkrét esetekben problémák megoldására felhasználni. Ezek közül is legfeljebb csak kiragadok egyet-kettőt, anélkül, hogy elmélyednék bennük : a z vagy az r-e az eredetibb hang a török és a mongol nyelvekben (RAMSTEDTtal ellentétben arra a következtetésre jut, hogy 2 > r), az ablaut megléte bizonyítók-e a kartvei és az indoeurópai nyelvek rokonságára (SEREBBENTSTIKOV válasza : nem). — Az itt tárgyalt kérdések közt akad egy olyan, amely ellenvetésre késztet: ,,Az esetrag + személyjel sorrend-e az eredetibb Î " (347). Szerinte nem ez az eredetibb az uráli nyelvekben, hanem a szemólyjel -f- esetrag, mivel a tárgy valamilyen minőségére utaló szuffixumoknak közvetlenül a tő vagy a bázis mögött a helyük, s ezt igazolja szerinte egy frekventália is (1. még 326 — 9). Szerinte ezt bizonyítja a cseremisz hniga-m-en (tő -f- Px + Cx), 'könyvemet', ül. kniga-ëte-m (tŐ + Cx + Px) 'könyvemben',lóvón szerinte a cseremisz -n genitivuszrag új (326, 327), a lokális -Ste(-) rag pedig régi, így ezeknek a szemólymorfómákhoz viszonyított helye perdöntő. A cseremisz genitivuszrag korával kapcsolatos állítás azonban teljesen téves (1. E. ITKONEN : Tietolipas 20 :71, Kiéli ja sen tutkimus 267, HAJDÚ P., BUNyt. 62—4). A szuffixumok alapnyelvi sorrendjéről 1. HAJDÚ : i. m. 70. A könyv voltaképpeni törzsanyagát, a frekventáliákat teljes részletességükben aligha lehetne ismertetni. A példaként kiragadott esetek pár szavas bemutatásával vagy néhány alcím felsorolásával csupán az volt a célom, hogy némi ízelítőt adjak a SEREBBENTSTIKOV által tárgyalt sokféle izgalmas kérdésből. A frekventáliákat úgyis — hol több, hol kevesebb — nyelvi adatot közölve igazolja, márpedig egy recenzió kere-19 Nyelvtudományi Közlemények 77/1.