Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)
Tanulmányok - Honti László: cirill 285
290 SZEMLE-ISMERTETÉSEK teibe nem fér bele azok elismétlése, amikor még az összes, tárgyalt szabályszerűségnek akárcsak egyszerű felsorolása is túlzott feladat volna. Persze a szerző példaanyagát még továbbiakkal is ki lehetne egészíteni, s ezáltal az egyes törvényszerűségek tudományos hitele növekedne, illetve másokat, sajnos, törölni kell (erről 1. alább). Való igaz, hogy szépszámú, uráli nyelvekből való példával lehetne növelni a SEREBRENNIKOV-tól összeállított frekventáliák közül nem egynek az értékét, de ezt sem érzem e szerény recenzió feladatának, mindazonáltal egy kevéssé ismert érdekes osztják jelenséggel szeretném kiegészíteni a könyvet. SEREBRENNIKOV közli (320, 324), hogy az igealakok normális szerkezete : ,,igető + időjel + személyrag", míg az „igető + személyrag + idő jel" anomáliának számít. Ehhez hasonló, a szuffixumok sorrendjében tapasztalható anomália van a déli osztják nyelvjárások némelyikében is : A déli osztják nyelvjárások egy részében az alanyi—tárgyas igeragozási rendszert egy másfajta (itt most nem részletezendő) szisztéma váltotta fel, másik részében pedig megőrződött ugyan a kétfajta ragozás, de az eredeti igei tárgyi (dualisi és pluralisi) számjelekkel (%9t, r\2t < *ydl, t < *l) a főnevek abszolút paradigmájából ismert számjelek (pn, rjdn < *yan, (a)t < *(a)í) konkurrálnak, miközben az eredetibb „tárgyi számjel + igei személyrag" mellett a jövevény meghonosította az „igei személyrag + tárgyi számjel" sorrendet is : Ko. •pànte-rjdt-àm ['ich lege sie beide'] (JSFOu. 66/2 :44), Kr. serjkte-rjdt-dm 'ich schlage sie beide' (MSFOu. 128:88), továbbá: Kr. serjkte-t-àm 'ich schlage sie' (uo.) ~ Ko. pänte-m-dt ['ich lege sie'] (JSFOu. 66/2 :44), Kam. serfte -m-et 'ich schlage sie' (MSFOu. 128 :88), C serjkte-m-et 'ich prügele sie', setjke-m-dt 'ich prügelte sie' (i. m. 57), vö. V tinil--äm ['ich verkaufe sie'] (i. m. 133), Kaz. mäA-A-am ['ich gebe sie'] (i. m. 322). Amoférmáknak ez a szokatlan sorrendje, a keleti és az északi nyelvjárások tanúsága alapján is az 9m-pw, am-aí szekundér jellegét mutatja ; erre az érdekes jelenségre különben már STEINITZ is felfigyelt a Ko. nyelvjárásban (1. Verhandlungen der Gelehrten Estnischen Gesellschaft 30 :688). Bármilyen örvendetes esemény is SEREBRENNIKOV ismertetett könyvének megjelenése, nem volna célszerű elhallgatni ennek a feltétlenül hasznos műnek a tárgyi tévedéseit sem ; az ilyen hatalmas nyelvi bizonyító anyaggal operáló értekezésbe természetesen hibák is csúsznak be. Az általam felismert súlyosabb finnugrisztikai' tévedéseket szeretném kigyomlálni azzal az építő szándékkal, hogy a könyv nem finnugrista használói ne tévesen ítéljenek meg bizonyos jelenségeket. Ezek pedig a következők : 56 : A permi és a többi uráli nyelv birtokos személyjeleit aligha lehet mutató névmásokból származtatni, forrásuk ugyanis a megfelelő személyes névmások (1. pl. NyH7 114 — 20, BERRÁR, Magyar történeti mondattan 43 — 7, E. ITKONEN : Tietolipas 20 :79, Kiéli ja sen tutkimus 256, HAJDÚ, BUNyt. 68 — 9). Továbbá a permják taje 'STOT' valóban mutató névmás (~ finn tämä, 1. pl. RÉDEI : MSFOu. 150 :314), míg a sija 'TOT' a sg. 3. személyre is utal, sőt az az elsődleges funkciója (~ finn tón, 1. pl. SKES). — 64 : A *-£-nek a finnben a t az (egyik) folytatója, a d azonban legfeljebb a t gyenge fokaként jelentkezhet zárt szótagban, vagyis az odotta- (o-dot-ta-) -d-je nem közvetlenül a *-c-ből ered. — 68 : A finnben néhány esetben valóban bekövetkezett az abszolút szóvégi alsó nyelvállású magánhangzók felső nyelvállásúvá fejlődése (az idézett példák egy része jó is), de a lapp jókká ~ finn joki 'peKa' *joka, a lapp giettâ ~ finn käsi 'pyKa' *kättä alapalakból való magyarázata teljesen téves (az utóbbiban a szóbelseji konszonantizmus rekonstrukciója sem helyes), a kikövetkeztethető helyes alapnyelvi formák: *joke, *käte. — 117 : A FU szókezdő *p-nek a magyarban nem néha (HHOrfla), hanem ritka kivétellel /- amegfelelője (1. pl. HAJDÚ : i. m. 99). — 125 : Az Ug. *#(< *s, *s) nem őrződött meg az osztj. Likr. nyelvjárásban, hanem KARJALAINEN itteni nyelvmestere egy aggastyán volt, akinél,,Beim Sprechen von l- und s-Lauten 'lispelte' seine Zunge . . ." (KT XV), vö. még Likr. &u& 'Mund' ~ V lui, Vj. jul, Trj. AUA stb. (KT 1102), Likr. My% 'Welle' ~ VVj. läyi, Trj. Aäyi stb. (KT 1053). — 126 : Az osztj. Vj. VK nyelvjárásokban nem (közvetlenül) az *s-, hanem annak a folytatója lett j-vé (és felső nyelvállású magánhangzó előtt el is tűnt) (a & > j fejlődésre — esetleg A-en keresztül? — egyébként nem találunk párhuzamokat a könyvben, nyilván igen ritka, egyedi változás lehet). — 130 : Nemcsak az „északi osztják nyelvjárásokban" (itt is tulajdonképpen csak a Kaz.-ban) van A, hanem a keleti nyelvjárások egy részében, a Szur.-ban is (vö. pl. STEINITZ, OstjChr.2 11). — 131 : COLLINDER a hivatkozott helyen (68 — 9) nem azt állítja, hogy az U alapnyelvben lett volna A (és l, l), amely csak az osztjákban maradt volna meg, hanem az l (COLLINDER : l) uráli eredetét bizonygatja, amely mellett még volt l és l ; SEREBRENNIKOV itt olyasmit ad COLLINDER szájába, amit ő nem állított, és tudtommal más sem. — 131 : AFU alapnyelvi (szókezdő) *c folytatója a (keleti és déli) osztják nyelvjárásokban nem t, hanem i, egyébként is az idézett mai uráli nyelvekbeli megfelelések csak nagyon hozzávetőlegesek, míg COLLINDER a hivatkozott helyen (CompGr 54) pontosan megadja. — 151 : A finn peltoa (<
