Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Honti László: cirill 285

288 SZEMLE - ISMERTETÉSEK ÄJiii BepoíiTHOCTHoro o6ocHOBaHHH,TOJibKO B TÓM, cnyqae ecjin OHa npHHHHHO oöycjioBJieHa« (58 ; az eredetiben kiemelve). így pl. hamis a következő univerzália (GREENBERG) : „Ha egy nyelv ismeri a grammatikai nemet, feltétlenül ismeri a grammatikai szám kategóriáját is", itt ugyanis nem találunk semmiféle oksági összefüggést : a nem kategória nem feltételezi a szám kategóriáját. »Kor^a MM HiweeM fleJio c ^peKBeHTaJieií, He HMeiOIueH npHHHHHOrO 060CH0BaHHfl, TO HCT HHKaKOH yBepeHHOCTH B TOM, MTO MM ÄßHCTBH-TejibHo Hcnojib3yeM 3aK0H0MepH0CTb, a He cnyiaHHOCTb. r p a H b M e >K A y (]) p e K B e HT a JI H e H H cjiynaiÍHOCTbio ycTpaHaeTCH TOJibKO B TOM c JI y H a e, Koraa (jipeKBeHTaJiHíi nojiynaeT npHHHHoe o 6 T.H C H e H H e« (58—9), mondja SEREBBENNIKOV. A hozzá hasonlóan vélekedő szovjet kutatókra hivatkozva megállapítja, hogy az univerzáliák kérdésével foglalkozó nyelvészeti irodalomban mindinkább megfigyelhető egy olyan tendencia, melynek célja az implikációs kapcsolatokat felhasználó tipológiai kutatás átértékelése. így pl. a tipológiai kölcsönviszonyok ismeretében egész rendszereket rekonstruálhatunk, vagy pl. a különböző típusú nyelvek érintkezésekor, a „vegyes típusú" nyelvek kialakulásával a bizonyos körülmények közt érvényes implikációs kapcsolatok háttérbe szorulnak, semlegesítődnek. jAKOBSONnak ,,A nyelvtipológia" c. írásából (Hang — Jel — Vers. Budapest, 1969. 175 — 85) idézek néhány mondatot, amelyek szemléletesen foglalják össze a tipológia tanulságainak felhasználhatóságát :,,... mivel járulhatnak hozzá a tipológiai stúdiumok a történeti-összehasonlító nyelvészethez ? Greenberg véleménye szerint a nyelvek tipológiája növeli »prediktív (előrelátó) képességünket«, mint hogy egy adott szinkronikus rendszer alapján bizonyos változások nagyon valószínűek lesznek, mások kevésbé, ismét mások pedig gyakorlatilag kizárhatók. Schlegel, az összehasonlító nyelvészet és tipológia előfutára, úgy jellemezte a történészt, mint prófétát, aki visszafelé prótótál. A rekonstruálásban »prediktív képességünk« tipológiai stúdiumoktól nyer támaszt" (i. m. 183), vö. még továbbá USPENSKIJ, Strukturális nyelvészeti tipológia (A nyelvtudomány ma. Budapest, 1973. 419 — 39) 422—4. — A nyelvi evolúció megállíthatatlan, elemi erejű folyamat, amelyet előre nem látható impulzusok is befolyásolnak. A korábban már emlegetett ökonómiai elvnek egyesek igen nagy jelentőséget tulajdonítanak, ám az ezzel ellentétes hatóerők is nagy súllyal esnek latba. SEREBBENNIKOV szerint a gazdaságossági tendencia a célszerűség elvének van alárendelve, amit így fogalmaz meg : »Bee HeyflOÔHoe B íi3biKe no B03M0>KH0CTH yCTpaHfleTCfl, HO 3T0 >Ke HeVflOÖHOe MO>KeT B fl3HKe nOHBHTbCfl BHOBb KaK cpe^CTBO ycTpaHeHHfl flpyroro HeyAOÖHoro« (62). Pl. a diftongusok képzése viszonylag nagy erőkifejtést igényel, ezért gyakori jelenség a diftongusoknak monoftongusokká való egyszerűsödése. Másrészt a hosszú magánhangzót tartalmazó szótagra eső dinamikus hangsúly ugyancsak kényelmetlen, nagy energiakoncentrációval jár, ezért sokszor tapasztalható, hogy ezt a feszültséget a diftongálódás szünteti meg, pl. ősfinn soo 'mocsár' > finn suo, ófelnémet tld 'idő > újfelnómet Zeit. — SEREBRENNIKOV az elméleti fejtegetések lezárásaképpen elmondja a nyelvi változások prognózisával kapcsolatos véleményét : A nyelvi változások törvényszerűségei csak bizonyos irányú változások lehetőségére, nem pedig szükségszerűségére utalnak, de ha egy potenciálisan lehetséges változás bizonyos kedvezőtlen körülmények folytán egy adott pillanatban nem megy végbe, az még egyáltalán nem jelenti, hogy valamikor később nem valósul meg ; egyébként is a jövőben bekövetkező változások előrejelzése sohasem volt fontos a történeti-összehasonlító kutatások gyakorlatában, hiszen a nyelv történeti tanulmányozása a múltra irányítja figyelmünket, a nyelvi jelenségek eredetét p o s t factum kell magyarázni (63). „A fonetikai változások legtipikusabb frekventáliái" címet viselő, II. fejezetben az alábbi alcímek köré csoportosítva közöl a szerző olvasójával igen hasznos ismereteket : ,,A szóvég sajátosságai", „A gyengén artikulált hangok eltűnése", ,,Az energiakoncentráció gyengülése" és ,,Az asszimilációs hangváltozások". A hangváltozási tendenciáknak, frekventáliáknak olyan bőséges tárát olyan nagy bizonyító anyag felsorakoztatásával közli, hogy mindenről szólni feltétlenül meghaladja egy ismertetés kereteit. Hogy azonban mégis valami képet alkothassunk, egy-két kérdést — teljesen szubjektíven választva — kiemelek : A gemináták rövid mássalhangzókká egyszerűsödése eléggé általános jelenség, amelyre a számunkra legismertebb példa az U PU *-pp-, *-tt-, *-kk> magyar -p-, -t-, -k-, de nyelvcsaládunk összes, ma ismert tagjában bekövetkezett ezen gemináták ugyanilyen egyszerűsödése, kivéve a finnségi nyelveket és a lappot ; hasonló fejlődésre más nyelvekből is említ szépszámú példát SEREBRENNIKOV. AZ ezzel ellentétes fejlődés — az egyszerű mássalhangzók eredeti nyílt szótag előtti geminálódása — sem ismeretlen, ez pl. a lappban és az olaszban lelhető fel. — A ft több nyelvben s-szé vált, mutat rá SEREBRENNIKOV, ennek ismeretében már bizton állíthatjuk, hogy a m. ev, hét vogul, 511. a m aszik, ősz osztják megfelelőiben a várakozásunkkal ellentétben ta-