Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Zaicz Gábor: Finnugor régészeti kultúrák az újkőkortól a vaskorig 270

276 SZEMLE - ISMERTETÉSEK (17) Kara—abizi Az ananyinói ni. déli változata, majd az ananyinói m. e változatából létrejött m. a Bjelaja völgyében, az i. e. III. sz.-tól az i. sz. II. sz.-ig. Emlékanyaga abban különbözik a Káma menti ananyinói emlékektől, hogy az egyre erősödő déli hatás jegyei nagyobb mértékben átszövik a «~ tárgyi hagyatékot, mint a rokon ananyinóit. (ujabban egyes kutatók elvetik az önálló ~ m. gondolatát ; a késői ~ emlékeket a pjánobori m.-hez tartozónak vélik.) A déli, elsősorban szarmata törzsek hatása a Bjelaja vidékén olyan erős volt, hogy az itt élő ~ közösségnek nemcsak anyagi kultúráját változtatták meg jelentősen, hanem etnikai összetételét is. A ~ ni. lakóinak etnikuma homályos ; egy vélemény szerint az ősmagyarokkal azonosíthatók. Feltehetőleg a ~ törzsek is szerepet játszottak a bahmutyinói m. kialakulásában. — Vö. : 2, 5, 22, 27. (18) Kazanyi Bronzkori m. a Volga—Káma vidékén, a korábbi voloszovói m. keleti részén, az i. e. XVI—IX. sz. között; régebbi nevén: volgai m. Lakossága előbb keleti és nyugati irányban terjesztette ki jelentős mértékben területeit, majd pedig — a gerendasíros m. északi vidékeit elfoglalva (az évezred utolsó negyedében) — déli irányban is. A ~ m. az i. e. II. és. I. évezred fordulóján érte el kiterjedésének maximumát : lakói megszállták a Bjelaja völgyét is. A m. emlékei négy időrendi szakaszra oszthatók : i. e. XVI—XV., XIV—XIII., XII—XI. és X—IX. sz.-i anyagra. A <~ gazdaságban a vadászat és a halászat — továbbra is — fontos szerepet játszott, de a déli szomszédok hatására jelentős fejlődést ért el a termelő gazdálkodás két ága is. A régészeti nyomok istállózó állattartásra és folyóvölgyi kapás földművelésre, kölestermesztésre engednek következtetni. A termelő gazdálkodásra való áttérés után a ~ m. lakosságának száma megsokszorozódott, területe óriásivá duzzadt. A ~ fémművesség, a turbinói hagyományokat folytatva, a bronztárgyakat eleinte az urálontúli fémművességi központból importálta. Később a helyi lelőhelyeket is kiaknázták, új tárgytípusokat is kidolgoztak, és a bronzkor végére a ~ az egyik legjelentősebb fémművességi központ lett. A ~ m. lakói finnugorok voltak, a mai permi népek elődjei. (A bronzkorban erős urálontúli hatás alatt állt Kámavidék kulturális fejlődése a későbbiekben nagymértékben eltért a nyugatabbra lakó finnugorokétól. Valószínűleg ekkortájt válhattak ketté a bronzkorig többé-kevésbé egységes finn-volgaiak és permiek.) A ~ m. hordozóinak anyagi kultúrájára és gazdaságára gyakorolt — ugyancsak igen jelentős — déli hatás elsősorban az i.e. XII. sz. végén a Közep-Volga vidékéről kiszorított gerendasíros m. lakóinak hatását jelenthette. A déli hatás emellett a terület finnugor lakosságának etnikai fejlődésében is szerepet játszott, sőt embertani alkatának bizonyos mértékű megváltozásához is vezetett : a ~ m. keleti részén — az andronovói m. hatására — a mongoloid típusú népesség terjedt el. A bronzkor végére a ~ m. meglehetősen szinkretikus jellegű lett, a helyi vonások mellett a turbinói, uráli és déli származású jegyeket is viselte. így a lényegében — legalábbis elsősorban — a <~ m.-ből kinövő ananyinói m. ezért sem lehetett minden szempontból egységes. (Egy vélemény szerint a bronzkor végére a ~ m. magába olvasztotta a szomszédos területek lakosságát, s a korábban önállónak tekintett jerzovkai, kurmantaui ós lugovói m. csupán a ~ periférikus változatai.) — Térkép: 20. p. Vö. : 1 — 3, 12, 28, 32, 34, 37. (19) Kelteminári Aral-tó vidéki újkőkori m., az i. e. IV. évezred második felétől. (A finnugor ősnép szétvándorlás előtti szállásterülete — az egyik legvalószínűbb elmélet szerint — délen, az Arai vidékén lehetett, a finnugorság innen húzódhatott fel Urál vidéki szálláshelyére.) A ~ m. rokon vonásokat mutat az ural—kámai m. uráli és az Uraitól keletre élt lakóinak kultúrájával. Hatottak az Urál környéki finnugor lakosságra : ezek az edénykészítést valószínűleg a ^aktól tanulták. A ~ kerámiának az uráli agyagedényekkel való nagyfokú hasonlóságából talán törzseik északra vándorlására, sőt esetleg etnikai egységre is lehet következtetni. — Vö. : 33. (20) Lomovátovói Késői vaskori és korai középkori m. a Közép-Káma vidékén, az i. sz. III—VIII. sz. között. Létrejötte a helyi gljagyenovói törzsek és nyugat-szibériai eredetű jövevények egybeolvadására vezethető vissza. A m. két időrendi szakasza : harinói (III—V. sz.) és nyevolinói (VI—VIII. sz.) szakasz. A ~ emlékanyag nem egységes a m. egész területén