Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Csepregi Márta: Pertti Virtaranta: Someron murrekirja 269

SZEMLE - ISMERTETÉ SEK 269 A finn nyelv orosz jövevényszavairól szóló munka méltón csatlakozik GUDRUN KoBiLAROv-GöTZEnek a magyar nyelv német elemeiről szóló művéhez (vö. MOLLAY KAROLY: MNy. 70:239 — 41; ERDŐDI JÓZSEF: Nyr. 98 :239—44) : ez apáros tudatosan vitt nyelvészeti tervmunkálatokról tudósít. Ügy ítélem, hogy A. PLÖGER munkája érdemes hozzájárulás a finn nyelv szókincsének összefoglaló vizsgálatához, sok tanulsággal szolgál az általános nyelvészetnek is, mivel az átvételt több szempontból mutatja be (hangtani, morfológiai, jelentéstani), megmutatja a beilleszkedési lehetőségeket (hangalak, végződések rendszerbe sorolódása, szókapcsolatokból egyszerű szó) alaposan tárgyalja. Kitűnik műve alapján, hogy a finn nyelvre gyakorolt szláv hatás majd másfél évezredet ölel fel, s nem szabad azt szűkkeblűén csupán két-három műveltségi részterület (egyház, textil) bemutatására korlátozni. Az említettem néhány kisebb hiba és hiány nem csökkenti a mű értékét, miként egypár folt sem vakítja meg a fényes tükröt. ERDŐDI JÓZSEF Pertti Virtaranta: Someron murrekirja Suomalaisen Kirjallisuuden Seuran Toimituksia 309. Vammala 1973. 417 1. Somero és Somerniemi Finnország délnyugati részén a Helsinki—Turku—Tampere által bezárt háromszög közepén fekszik. Nyelvjárása a délnyugati és a hämei nyelvjárással mutat közös sajátságokat. Finnországban, ahol mindenki beszél a köznyelven kívül valamilyen nyelvjárást, és ehhez ragaszkodik is, érthető, hogy a dialektológia irigylésreméltóan magas szintet ért el. Nyelvjárási szövegközlések vaskos kötetei tanúskodnak erről a kiterjedt munkáról, melynek nemcsak nyelvészek a részesei és szorgalmazói, hanem a nyelvjárásukat szerető, azt megőrizni, megörökíteni akaró laikus beszélők is. A Finn Irodalmi Társaság most új sorozatot indított Kotiseudun murrekirjoja címmel. Ebben folyamatosan kiadni készül a szalagarchívumában őrzött nyelvjárási szövegeket. A sorozat első köteteként látott napvilágot PERTTI VIRTARANTA legújabb könyve. Az Előszóban (5 — 8) a szerző a könyv létrejöttéről beszél, az 1947-es első someroi hangfelvételektől kezdve a megjelenésig. Fölsorolja mindazok nevét, akik segítették, közlőkét, gyűjtőkét, szöveglejegyzőkét, pártfogókét. Maguk a someroiak nagy örömmel fogadták a nyelv járáskönyv gondolatát, s helyi egyesületeik azonnal vállalták a kiadás anyagi terheinek egy részét. A kötet főrésze (9 — 372) tizenhét adatközlőtől hallott szövegek. Egy-egy fejezet az adatközlők rövid életrajzával kezdődik, mely a kötelező évszámokon és neveken kívül megemlíti a közlő néhány személyes vonását is, úgyhogy a beszélgetések eleven emberhez kötődnek, élményszerűvé válnak az olvasó számára. À 20 oldalnyi fénykép, régi és új felvételek is ebben segítenek. A különböző beszédtémák címmel ellátva külön alfejezeteket alkotnak, ezzel világos, áttekinthető lesz a könyv. A lejegyzés a kiejtést követi, de csak a finn ABC betűit használja. A mellékjelek nélküli írás a nem nyelvész olvasó számára is élvezhető. A szövegek tartalmilag is érdekesek : ősi szokásokról, hely- ós családtörténeti eseményekről mesélnek az adatközlők, felidézve emlékeztes ünnepeket, viharokat, jégveréseket, nagy verekedéseket. Híres nótafákról, játékmesterekről, javasasszonyokról és varázslókról, medve-, farkas- és róka vadászatokról emlékeznek meg, de saját eseménytelen életükről is, iskolába járásukról, cseléd-, zsellér- és béressorsukról, egy-egy nagy udvarház életéről. Néprajzi értékűek a régi mesterségek — gyertyaöntés, fazekasság, kőművesség, kötélverés, ordőégetés, stb. — leírásai, a mezőgazdasági munkák, az állattartás, a különböző házimunkákról szól megemlékezések, az ünnepi szokások, a társas élet, a népi gyógymódok és varázslások leírásai. Minderre már csak az öregek emlékeznek s velük sírba is szállna ez az ismeret Az összegyűjtés sürgősségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tizenhét adatközlő közül már csak öten élnek. A szövegközléseket VIRTARANTA tanulmánya követi, melyben Somero nyelvjárását elemzi (373 — 391). A Someroval kapcsolatos addigi nyelvészeti irodalom bemutatása után a nyelvjárási sajátságokat sorolja fel, hangtani, főnév- és igeragozásbeli, birtokos szemólyragozási, névmási, igeképzési és egye lexikai jellemzőket. Igyekszik a csakis Somerora jellemző vonásokat kiemelni. Az összes nyugati nyelvjárásra jellemző sajátságokat pl. meg sem említi. A tanulmány során nagyon ritkán viszonyít akár a környező nyelvjárásokhoz, akár a köznyelvhez, mondhatnánk, kiinduló és végpontja egyaránt