Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Erdődi József: Angela Plöger: Die russischen Lehnwörter der finnischen Schriftsprache 263

264 SZEMLE-ISMERTETÉSEK tatások megszilárdulását : A. AHLQVIST, E. LÖNNROT, V. THOMSEN neve fémjelzi ezt a korszakot. Végül J. J. MIKKOLA értekezése (Berührungen zwischen den westfinnischen und slavischen Sprachen. 1894), aztán pedig szinte zárókőként J. L. KALIMA cikkeinek a sorozata és a Slaavilaisperäinen sanastomme (1952, Die slavischen Lehnwörter im Ostseefinnischen. Berlin, 1956) fejezi be a három század kutatásait. Helytelen volna azonban, ha nem említenők két finnországi szlavista kutatásait : VALENTIN KIPARSKY jelentősen előmozdította a kronologizáció és evvel párhuzamosan a korszakolás ügyének a vizsgálatát, ő meg IGOR VAHROS szócsoport vizsgálatokat végeztek. Ilyeténképpen a SKES bizonyos fokig kész eredményekre támaszkodhatott a szláv eredetű finn jövevényszavak tárgyalásakor, ebből a forrásból pedig (a kéziratosból is) bőven meríthetett a szerzőnő. A könyv a következő fejezetekből tevődik össze : 1. A feladat meghatározása (7—9), a korábbi kutatások (10—25), a finn—orosz kapcsolatok nyelvi története és azok történelmi háttere (26 — 41). Ezt a bevezetésként értelmezhető részt követi a mű dereka, a jövevényszavaknak a felsorolása : a szerzőnő ismerteti módszerét és a szócikkek felépítését (42 — 44), ezek alapján sorakozik fel egymásután 352 biztosnak ítélt jövevényszó tárgyalása (44 — 237). A jövevényszavak anyagára épül a következő rész : a hangok megfelelése (238 — 92), az alaktanuk (293—302), jelentéstanuk (303 — 08), stílus- és szociális értékük, valamint tárgykörök szerint való csoportosításuk (309 — 312). A munkának ezen pozitív részét követi egy kurta fejezet : a kétes és visszautasítandó etimológiák, számuk mindössze tíz (313 — 27). A rövidítések és a forrásművek jegyzéke zárja le a művet, amelyhez szóföldrajzi illusztrációul 16 térkép csatlakozik. A cím szerint a finn írott nyelv (Schriftsprache) jövevényszavait tárgyalja az értekezés. A szerző evvel a fogalommal széleset kanyarít, úgy tesz, mint a mondabeli hős, kinek a király annyi birtokot adományoz, amennyit egy tehénbőrével be bír keríteni. A körmönfont hős csíkokra hasítja a bőrt, és bőrzsineggel jó darab földet fog be. PLÖGER a szótárakban lelhető, régi és új irodalmi szövegekben található, a nyelvészeti irodalomban feldolgozott anyagból merít elsősorban. De az írott nyelv fogalmát kitorjeszti pL az etnográfiára is, mégha pusztán egy forrásból említheti a szót, így samovaari, vagy nartta 'szán' csak Toivo VTJORELA szakszótárából idéződik (Kansantieteen sanasto. 1964), a skoptsi 'a heréltek szektájának a tagja' szó pedig a finn nagy lexikonból (Iso Tietosanakirja), streltsi (ugyanonnan), a taiga &T.6 forrás nélkül szerepel. Az utóbbi pl. európai műszóként könyvelendő el, aligha származik közvetlenül az oroszból. Ha pedig az orosz jövevények közé soroljuk, akkor a következetesség okán ide kell iktatnia a steppi meg a tsemozjom (mustamulta) féleségeket is. Ugyancsak vitatható, hogy beillik-e a Schriftsprache pajzsa alá a seuna 'beim Schwenden verwendeter Baumstamm, Stubben' szó, amely csak egy néprajzi fogalmat jelöl. Az ilyesfajta megfontolások még tovább visznek : a negyedfélszáz jövevény közt számtalan, csupán kisebb-nagyobb nyelvjárási területen alkalmazott szó bukkan fel, pl. sultsina 'húsvéti áldozati kalács', sulkku 'selyem' (csak a népköltészetben), säpsä 'főkötő' (csak B-Karjalában használatos), tankki 'mellény' (csupán DK-Finnországban), viehka 'útjelző pózna, mezsgyekaró' (ritka keletfinn tájszó), nyj. siivatta 'barom (haszonállat)', nyj. opotta 'kerítés', pekuna 'szilaj ló', patvaska 'vőfény', perina 'dunyha' (népkölt., nyj.) és társai. Véleményem : csak helyeselhetjük ezen szavak felvételét, mivel csupán ezen a módon kaphatunk teljes képet az orosz műveltségnek a finnre tett gyakorlati hatásáról. De elvként tisztázni kellett volna, vajon felveendők-e az európai műveltségszavaknak számítók, noha végső soron az oroszból származnak, vagy pedig német, svéd, francia jövevényeknek mondandók. Tisztázni kellett volna azt is, miként értékeli a szerző az észt-közvetítette jövevényeket, pl. katiska 'varsa'. Csak helyeselhetjük azt is, hogy felvette az újabb, mondhatnám a legújabb idők jövevényszavait a szójegyzékbe, pl. sputnik, sovhoosi, mensevikki, kolhoosi, komsomol stb. Talán még tovább is kellett volna mennie a szerzőnek. Ezt saját tapasztalatomból mondhatom. Számos orosz szóval találkozhatunk, amely itt-ott előkerül a szépirodalomból, szovjet regények fordításából, a második világháborús irodalomból. A beszélt nyelvben is feltűnnek hébe-hóba — rendszerint tréfásan alkalmazott — orosz szavak (vö. TRÓCSÁNYI: Nyr. 72:166 — 8; ERDŐDI : Nyr. 73:95 — 6, 74:48). Ez a hiány PLÖGER módszeréből ered. A szerző javarészt a készből merített, tehát az ún. szótári eljárást alkalmazta. Ennek az a következménye, hogy nem tetézte az etimológiák számát saját kutatásából kapott példákkal. Finnországi személyes tapasztalatomból azt is tudom, hogy az idősebb nemzedék némely tagja, főként az orosz hadseregben szolgáltak, sok-sok orosz eredetű szót szőnek be beszédükbe. Amikor én a magyar nyelv újabb orosz elemeit kerestem, akkor főiskolai hallgatók, ismerősök, kikérdezett ismeretlenek adataira is támaszkodtam. Felmerül még az a kérdés is, vajon nem tartalmaz-e a tolvajnyelv szláv elemeket is. Tudjuk, hogy a slang telve van svédizmusokkal.