Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Erdődi József: Angela Plöger: Die russischen Lehnwörter der finnischen Schriftsprache 263

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 263 Csupán egyes költők verseiben maradt nyoma a -tud partícipium csonka változatának (kirjutet 'írt', kirjutatud helyett), amelynek használatát AAVIK nagyban propagálta. Nem terjedt el a korlátozott használatú i múlt idő jel általánossá tétele, amit AAVIK a nyelvjárásokra és finnre való hivatkozással sürgetett az s múlt idő jel rovására, hogy ezzel is csökkentse az erősen terhelt s előfordulását. Legjelentősebb eredményei közé tartozik, hogy az észt szórend németességéről ós az észtes szórendről vallott felfogását egyértelmű helyesléssel fogadták a nyelvművelők, s ennek messzemenő gyakorlati következményei lettek. A szóösszetételeknél AAVTK előnyben részesítette a nominatívuszos összetételeket a genitívusziakkal szemben, ami részben szintén helyeslésre talált. Az észt nyelvjárásokból az irodalmi nyelvbe behozott szavai közül nagyon sok meghonosodott, a finnből javasolt kölcsönzések közül is vagy száz. AAVTK mesterségesen alkotott szavainak száma mintegy százötven, amelyeknek körülbelül az ötöde honosodott meg. Sok közülük a leggyakrabban használt szavak közé tartozik, pl. relv 'fegyver', reetma 'elárul', siiras 'őszinte' stb. A legtöbb javasolt szó 1913 és 1917 között került be a nyelvhasználatba. Az utóbbi években ismét erőteljes nyelvújító mozgalom bontakozott ki Észtországban. Ez kizárólag a szókészletet érinti. Régebbi nehézkes szavak helyett igyekeznek találóbbakat keresni és újakat alkotni, mivel a gyorsan fejlődő, változó élet szükségleteit nem elégíti ki a spontán szóteremtés. 1972 áprilisában pályázati felhívás jelent meg meg az összes központi ós a jelentősebb vidéki lapokban új szavak beküldésére. A pályázatot az Észt Anyanyelvi Társaság hirdette meg. Egy évvel később az észt Nyelvőr, a Keel ja Kirjandus hasábjain (1973 8:57 — 61) T. ERELT vizsgálta meg a díjnyertes szavak sorsát. Kiderült, hogy a sajtó, a reklámozás, a kereskedelem jóvoltából számos új szónak minden esélye megvan arra, hogy meggyökeresedjék. Ezek közé tartozik pl. az AAVIK módszerével mesterségesen alkotott selve 'önkiszolgáló' jelentésű szó, vagy a képző segítségével teremtett vaadend 'show' (é. vaadata 'nézni'). BERECZKI GÁBOR Angela Plöger: Die russischen Lehnwörter der finnischen Schriftsprache Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica. Band 8. Wiesbaden, 1973. 376 lap + 16 térkép. Testes munkát állított össze a szerzőnő a finn nyelv oroszból származó jövevényszavairól. Nem véletlen a szóhasználat : állított össze az írt helyében. Egy ilyen munka, amelyet diesérŐleg esetleg a ,,finn Kniezsa" jelöléssel illethetnénk, természeténél fogva szorgos és hosszas gyűjtőtevókenysóg eredményeképpen keletkezik, aztán jönnek a felhasználók, akik évtizedeken át konzultálják, mert az egyhelyt tálalja az eladdig végzett kutatások summáját. Egy ilyenfajta munka tehát befejezés, majd pedig az újra való kezdés forrása. De a jellemzés azt is mutatja, milyen sajátos kedvezőtlen vonást is rejt magában egy összefoglaló etimológiai gyűjtemény : szerzője szinte csak tolmácsolója és szitálója az előtte jártak eredményeinek, s ha nincs erős kritikai érzéke, ha nem fedez fel újabb történeti tényeket, nyelvészeti dokumentumokat, adatokat, akkor nem is juthat friss eredményekhez. Am aligha volt ez a célja valamikor is hasonszőrű összefoglaló mű írójának, amikor az adott feladat megrohamozásának nekivágott. Ezt megvilágítja a recenzált mű keletkezéstörténete : megindítója — mint annyi más munkáé — WOLFGANG STEINITZ; indítása nyomán készült a szerző Die neueren russischen Lehnwörter im Finnischen c. dolgozata (1965). A mester halálával DÉCSY GYULA lett A. PLÖGER gyámolítója, vezetésével fejeződött be a korábban megkezdett munkálat a szerző doktori értekezésekónt. Finn ós német szakemberek segítő érdeklődése javította a munkát : V. KIPARSKY (Helsinki), D. GERHARDT (Oldenburg), mindkettő szlavista, A. «TOKI és E. ERÄMETSÄ (Helsinki), valamint A.-L. VÄRRI-HAARMANN (Hamburg). A probléma, a finnek és a keleti szlávok nyelvi kapcsolatainak az ügye immár három évszázada foglalkoztatja a nyelvészeket. Ugyanis MARTIN FOGEL hamburgi orvos a finnugrisztika történetében oly híres Nomenelatorában (1669) egy oroszból eredt finn szóval is kedveskedett : lusikka ; FOGEL lengyel etimonnal szolgál. Mindegy, a kutatás első lépte megtörtént. A 18. sz-tól kezdve jeles finn kutatók rugaszkodnak neki a kérdésnek : D. E. ETTROPAETTS, K. GANANDER, majd az észt J. A. SJÖGREN. A cseh J. DOBROVSKYT is megérinti a téma finnországi utazása alkalmából. A 19. sz. meghozza a ku-