Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Szemle – ismertetések - Balogh Lajos: Teiszler Pál, A Nagykároly környéki magyar nyelvjárás magánhangzó-rendszere 459

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 459 volna azonban imént ismertetett, véleményem szerint a szótár egészét érintő észrevételeimet elhallgatni, ugyanannyira hibáztatható volna az is, ha valamennyi, kevésbé jelentős ellenvetésemet, apró-cseprő megjegyzésemet feltárnám. Hibáztatható volna elsősorban azért, mert éppen leglényegesebb mondanivalómról terelné el a figyelmet: arról tudniillik, hogy a Felsőőri Tájszótár megjelenése nézetem szerint igen-igen örvendetes; hogy IMRE SAMU rendkívül értékes, s bizony viszonylag kévésünktől ismert nyelvjárási szóanyagot juttat általa közvetlen közelünkbe, méghozzá korszerű szótár formájában. És végül, befejezésképpen feltétlenül külön is ki kell emelnem még valamit. Nem véletlen, hogy ismertetésem elején arról beszéltem: regionális szótáraink mindegyike önálló és egyedi, a maga nemében valóban páratlan alkotás. Valamint az sem, hogy ezeket, kissé bonyolultabb megfogalmazással ugyan, de „familiáris" szótáraknak neveztem. Az pedig legkevésbé, hogy azt mondottam: mindennek felismeréséhez IMRE SAMU Felsőőri tájszótára vezetett el. Mert ha van szakirodalmunkban szótár, amely anyagát egy élő társadalom reális és ízig-vérig hiteles nyelvhasználatából, a szó legszorosabb értelmében vett nyelvi valóságból merítette, akkor a Felsőőri tájszótár az. IMRE SAMU számára Felsőőr — mint az előszóban (7 — 8) elmondja — a gyermekkor, a család, a rokonok és ismerősök világa; s nyelvi anyagán, főként utánozhatatlanul friss, eleven és tömör példamondatain át erről a világról, ennek rendjéről, munkás, szorgos életéről, ünnepi és hézköznapi szokásairól közöl velünk hallatlanul érdekes információkat (E vásárosok má nyttpc yprakkor küpokkutak. — It künek e stájjerokná mindig lehet ypmát kapnyi), intelmeket (Igén teli van e fázik, kü ne locsogazsd e tejet/ — Cseg dzsüjjön haza apát, fasszusz te' tülö/) és ítéleteket (Jup mëdzs neki! Kükukorál a gangba, egiz dilután ot nizëget, w>z e jim bolond menyecske meg mékcsinál mindent), vagy — talán legtöbbször — egyszerűen csak az elvégzendő feladatokkal, munkával kapcsolatos megállapításokat (E bokrokat má küirtottok, mjgg ë pár fát kë küvágnyi. — Mëgirëtt e Csaritán e borsvp, hypnap Jemenek kümetig,lem) ; hogy ily módon, a nyelvész munkája révén e valamikor aktuális és praktikus céllal elhangzott közlések közérdekű, sokunk számára vizsgálható és vizsgálandó nyelvi anyaggá váljanak. Talán nem tévedek, ha azt mondom: ezek a jegyek teszik igazán egyedivé és önállóvá IMRE SAMU tájszótárát regionális szótáraink sorában. S talán akkor sem, ha még hozzáteszem: alighanem ez az élettel teli, tartalmi és formai sajátságait tekintve egyaránt magával ragadó nyelvi anyag okozza, hogy a Felsőőri tájszótár nem csupán értékes lexikográfiái alkotás, jól használható kutatási segédeszköz, hanem egyúttal élvezetes, azt is mondhatnám: izgalmas és érdekfeszítő olvasmány. B. LŐRINCZY ÉVA Teiszler Pál: A Nagykároly környéki magyar nyelvjárás magánhangzó-rendszere Bukarest, 1973. Kriterion Könyvkiadó. 199 1. 1. Nagy érdeklődéssel vesszük kezünkbe TEISZLER PÁL könyvét. A megkülönböztetett érdeklődésnek elsősorban az az oka, hogy a magyar dialektológiai kutatások az elmúlt években meglehetősen elhanyagolták a monográfia műfaját, ezen belül is különösképpen a hangtani monográfiáét. Az alaktan területéről több önálló kiadványt is említhetnék az utóbbi évek terméséből (például SZABÓ ZOLTÁN, A kalotaszegi nyelvjárás igeképző-rendszere Bp. 1965.; Kiss JENŐ, A rábaközi Mihályi igeképzői Bp. 1970.; VÁMSZER MÁRTA, A kalotaszegi nyelvjárás igeragozási rendszere Bukarest 1972.), hangtani monográfia azonban alig-alig készült. (Az ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok sorozatból idézek kettőt: ZILAHI LAJOS, A zárt *-zés esetei Püspökladány nyelvjárásában Bp. 1970. és SZABÓ GÉZA, Szempontok az ë-zés vizsgálatához Bp. 1971.). Ez a tény elsősorban azért meglepő, mert a magyar dialektológiának mindig „erős oldala" volt a hangtan. BALAS-sÁtól kezdve valamennyi számottevő osztályozási kísérlet jórészt hangtani eredmények felhasználásával készült, és erősen hangtani beállítottságú az utóbbi évek modern dialektológiai terméke, a Magyar Nyelvjárások Atlasza is. A hangtani monográfia műfajának visszaszorulása valójában módszertani okokra vezethető vissza. Arra, amit TEISZLER tömören így fogalmaz meg a most bemutatásra kerülő könyvének előszavában: „A teljességre törekvő fonológiai leírásnak a módszereit a magyar nyelvtudományban még nem dolgozták ki, helyesebben nemigen alkalmazták" (5). LAZICZIUS és ARANY A. LÁSZLÓ korai próbálkozásai, DEME LÁSZLÓ elvi, módszertani kérdéseket tárgyaló írásai, IMRE SAMU legújabb strukturális rendszerezése (A mai magyar