Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Molnár Ferenc: A permi nyelvek szóvégi magánhangzóinak történetéről [cirill] 77

80 MOLNÁR FERENC helyzetben bekövetkező redukálódásának az első állomása valószínűleg az volt, hogy az alsó és középső nyílásfokú magánhangzók — ha nem is kivétel nélkül - felső nyílásfokúvá váltak" (NyK 70: 41-42). KORENCHY ÉVA a zűrjén abszolút igető problémájáról írt dolgozatában, a szóvégi -a sorsára is kitérve, Lakó példáit megvizsgálva, arra az eredményre jut, hogy ,,az -a esetleges ősiségét bizonyító egy-két szóval szemben számosabb példa tanúskodik az -a teljes eltűnéséről (illetve: votják > i), valamint másodlagosságáról" (NyK 73: 159). Az eddigi kutatásokat áttekintve egyet kell érteni LYTKiNnel abban, hogy „npoöJieMa HCTopnqecKoro B0KajiH3iwa HenepBoro cjiora nepMCKHX H3MKOB (H <J)HHHO-yropcKHX H3MK0B B uejioM) emë >KAëT cßoero nccjieÄOBaTejin» (Vok-Perm. 243). Dolgozatom ennek a kérdésnek a megoldásához akar hozzájárulni. 2. A permi nyelvek szókincsének vizsgálata a végmagánhangzó szempontjából 2.1. A finnugor eredetű szavak Korai nyelvemlékek híján a permi véghangzók történeti vizsgálatakor célszerű erősen támaszkodni a rokon nyelvek és a jövevényszavak tanúságára A finnugor alapnyelvből i. e. 2000 körül kiváló finn-permi alapnyelvről nem sokat tudunk, csak rövid ideig állt fenn, s közel állhatott a finnugor alapnyelvhez, így a permi nyelvek szóvégi magánhangzórendszerónek tanulmányozásakor munkahipotézisként felteszem, hogy a permi alapnyelv önálló életének a kezdetén a szóvégi vokalizmus ugyanolyan volt, mint a finnugor kor végén. A FUV, a MSzFE eddig megjelent két kötete és a CompGr. (ebben a FUV-ban közölt szavak alapnyelvi alakjának rekonstrukciói és hibaigazítás van) alapján megnéztem, hogy a finnugor eredetű — zűrjén vagy votják megfelelővel is rendelkező — szavakban mi a rekonstruált véghangzó folytatója a két permi nyevben. A vizsgálatban általában eltekintettem az igéktől, a bizonytalan etimológiáktól, a csak továbbképzett alakban megmaradt szavaktól és azoktól,amelyeknek a CompGr. nem rekonstruálta a finnugor alapnyelvi alakját. Az igéket azért nem vettem figyelembe, mert tőalakjuk a permi nyelvekben magában szótári alakként nem fordul elő, s Korenchy az igetövek kérdésével már foglalkozott. Később ezt a problémát még érintem. Bár a FUV-hoz lehet pótlásokat, javításokat tenni, kétségtelen, hogy a szókincs egészére vonatkozóan megbízható képet nyújt. Néhány ritkább megfeleléstípust az ESzK-ből egészítettem ki. A» ebben használt Oömen. (= oöiuenepMCKHÍí fl3biK-0CH0Ba) és J^onep. (= ÄonepMCKHH H3biK) terminusokat permi alapnyelvnek ill. előpermi nyelvnek fordítottam. Az orosz jelentéssel megadott szavak mind az ESzK-ból valók. Az, hogy Collinder a FUV-ban — az MSz-FE-vel és az ESzK-kel ellentétben — PFU *-e-vel is számol, semmilyen nehézséget nem okoz, mert, mint látni fogjuk, az összes véghangzónak nagyjából egységes megfelelése van. Az említett szóanyagot megvizsgálva a következő eredményre jutottam. A szócikkeket rövidítettem, s csak a votják és zűrjén alakokat közlöm. A FUV adatait más forrásokból (WICHMANN —UOTILA, Syrjänischer Wortschatz; WICHMANN, WotjChr.; UOTILA, SyrjChr.; UOTILA, Zur Geschichte des Konso-