Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37

PERMI VOKALIZMUSPROBLÉMÁK 69 ß. Ha az RT3: ä ^ *a ( >~ RT3 ) *a — o ( ^ RT2 ) Összesítve : Ábránk azt mutatja, hogy az RT3 egy időben indította meg a palatális­illabiális sor alsó és középső nyelvállású magánhangzójának velarizálódását. Az ä > *a-t azonban továbbvitte az RT2, és így az *a-ból o jött létre. Más szóval az RT3 erősen hatott ugyan, de az ä esetében belépett az RT2 is, s így az RK csak később hozhatta létre az RT3 segítségével a 7. változás eredményét, vagyis a hangot. A 7. változás tehát a ß. megoldás szerint is későbbi, mint a 8., 12. és a 13. változás. Ez utóbbi 3 változás időrendjét illetően viszont csak az a. megoldás differenciál. Eszerint a 8. változás az RT2 kényszere miatt korábban indult meg mint az utóbbi kettő. Természetesen nem arra gondolunk, hogy az a-ből jött létre először az o, hanem arra, hogy az ä >> *e eredménye részt vett a később meginduló e >• o változásban. A B. pontban tárgyalt változások időrendje mindezek alapján a követ­kezőképpen alakul: 1. à > *e | 2. e + *e > o \ vagy ä > *a > o (?) e > 9 J 3* ü > a C. Az A. és B. csoport tagjai időrendben követik egymást, azaz az A és B megjelölés egyben időbeli egymásutániságot is képvisel. A C csoporthoz tartozó változásokat — ezek szerint — az A és B csoport változásaihoz képest logikusan egy későbbi fázisba kellene sorolnunk. Emlékezzünk azonban vissza arra, hogy amíg az A és B egymásutániságát az RK igénye feltétlenül iga­zolta, vagyis e két csoport változásainak elsőrendű célja a rendszerben üresen maradt helyek kitöltése volt, ugyanakkor a C csoport változásait, amelyek voltaképpen a centrális sort hozták létre és erősítették meg (6, 9, 10, 11, 14), semmiféle RK sem igazolta úgy, hogy azok kronológiai elhelyezkedését meg tudtuk volna határozni. Az RK természetesen igényelte az u > ù és ü > ü változás eredményeképpen létrejött felső nyelvállású centrális hang által megnyitott centrális sor kiegészülését alsóbb nyelvállású magánhangzókkal. A kérdés viszont az, hogy ez az igény mikor lépett föl. Az u > ú, ü >> ù vál­tozást a rendszerben lezajlott legkorábbi változásként határoztuk meg. Mivel bizonyíthatjuk tehát most azt, hogy az oly korán létrejött centrális ú mellé csak az A és B pontba sorolt változások után követelte a rendszer a centrális

Next

/
Oldalképek
Tartalom