Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)
Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37
70 KOK.ENCHY ÉVA sor többi tagjait, azaz a C csoport változásainak eredményeit? Joggal feltételezhetné bárki, hogy az A és B kétségtelenül egymást követő változásai közé, vagy esetleg mindkét csoport változásai elé is beiktathatok a C csoport tagjai. Bizonyítani ebben az esetben meglehetősen nehéz, viszont van néhány meggondolásunk, amelyek alapján a C csoport időrendben — minden valószínűség szerint — az A és B utáni változás-komplexumként fogható fel: 1. A rendszer elsőnek a veláris hangrendszer kitöltését kívánta, cLZ EtZ £LZ RT3 hatása — mint az előzőekben már megállapítottuk — döntő volt egy bizonyos korszakban. 2. Az őspermi centrális sor tagjai túlnyomórészt az előpermi palatálisillabiális sor egyes tagjainak a fejleményei, ugyanazon magánhangzók fejleményei, amelyek egykor a veláris-labiális sor létrehozása érdekében mentek át jelentős változásokon. 3. Ezen a ponton visszatérünk az átmeneti hangok kérdésére. Már említettük, hogy a palatális-illabiális > veláris-labiális változások átmeneti fázisa — nézetünk szerint — minden további nélkül lehetett a centrális-labiális hangsor. Ha ez így van, akkor az RTj — kivéve a 6. változást — mint önálló, azaz nem közbülső hangokat létrehozó tendencia feltétlenül később lépett életbe, mint az RT3 , hiszen az RT 3 -nak már le kellett zárulnia ahhoz, hogy az RTj eredményei életben maradhassanak a rendszerben. A hang változások lefolyását, illetőleg az ún. átmeneti hangok létezését illetően azonban nagyon eltérőek a vélemények a szakirodalomban. Az e téren megmutatkozó bizonytalanság szemléltetésére FÓNAGY IvÁNt idézzük: „Die Junggrammatiker hielten die Veränderung der physischen Lauterscheinung im Auge. Der Phonologe beschreibt hingegen den Wandel von funktionalem Standpunkt aus. Dieser Unterschied in der Anschauung ist schon an und für sich hinreichend dazu, um die beiden Auffassungen voneinander abweichend zu machen. Nach den Junggrammatikern erfolgt der Wandel über unmerkliche Übergänge. Die Zahl der Sprachlaute (Phoneme) ist aber beschränkt. „Die Sprache kennt keine transitorischen Lautabsichten, keine Übergangsphoneme". — schreibt J. Laziczius. Der Wandel kann also von funktionalem Standpunkt aus betrachtet nur sprunghaft sein. Um die Sprunghaftigkeit des Wandels hervorzuheben, spricht R. Jakobson von phonologischer Mutation. „The fact that we have to deal with a jump and not with a graduai change, is based on the structural law which states that a word consist of phonèmes, which can be no other than the phonèmes existing in the given language" — schreibt auch A. W. de Groot. Es ist eine andere Frage, ob der Lautwandel, bloss als rein physische Erscheinung betrachtet, ein allmählicher ist. J. Laziczius hält auch dies nicht für betätigt." (ALH 6:180, 183). Az idézett sorok alapján meglehetősen határozatlanok vagyunk és lehetünk is a tekintetben, hogy mikor számíthatunk és egyáltalában számíthatunk-e átmeneti hangokra az egyes hangváltozások lefolyásakor. A leghasznosabbnak azt véljük, hogy eltekintünk az átmeneti hangok szerepétől — holott ez a szerep igazolta volna a C csoport későbbiségét — és más eszközökhöz folyamodunk a C változások későiségének bebizonyítása érdekében. 4. A 2. szótagi vokalizmust, ÊLZciZ £LZ Vt, illetőleg a V2 hatását hívjuk segítségül. Megvizsgáljuk hogy az RK által elindított RT-k melyik V hatással működtek egy időben. a. RT2 +V 2 (3, 8) RT2 +V X (6, 10, 11, 13, 14)
