Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37

PEBMI VOKALIZMUSPROBLÉMÁK 63 ment végbe mint az M > M. Már az u tárgyalásakor is felvetettük s most megismételjük azt a gondolatunkat, mely szerint, ha nyíltsági fokuk szempontjából nem is, de talán egyéb jellemzőik folytán mégiscsak lehetett valami hatása a nem-első szótagi vokálisoknak az eredeti felső nyelvállású magánhangzók fejlődésében. 2.2. Az előpermi magánhangzók — most már az előpermi 2. szótagi vokálisokat is figyelembe véve — tehát a következőképpen alakultak: 1. szótag a a o o u e ä ä ä ä ä ä e e e i i ü Előpermi > 2. szótag a a a\î a a/e § äje e ä e ä e ä e e e a/a őspermi 1. szótag u 9 u 9 û 9 ô 9 e a o ù o 9 ù i ù Hol hatott a 2. szótag vokálisa? 0 e a e > > 0 ô (nyíltabbá tett) (zártabbá tett) ä ä -e e > > ô û (zártabbá tett) (zártabbá tett) e ä > 0 (nyíltabbá tett) e e e e > > o ù (zártabbá tett) (zártabbá tett) i - a/a > e, e (nyíltabbá tett) Az őspermi rendszer változásaiban tehát — a nyílásfok szerinti illeszkedést tekintve — a 2. szótag jelentős szerepet töltött be. Az esetek többségében a zártabbá válási folyamatot segítette elő. Ebből arra következtethetünk, hogy a 2. szótagban uralkodó tendencia volt az alsó és középső nyelvállású hangoknak felső nyelvállású hangokká való fejlődése. Ha ez így van, akkor az