Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)
Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37
64 KORENCHY ÉVA első szótagi változások között kétségtelenül azok lehettek a későbbiek, ahol a nem-első szótag — kimutathatóan — a legerősebb záruláshoz járult hozzá. Ilyen változások: ä Í> ü, e >> û. A zártabbá válási folyamatot azonban semmiképpen sem kezdeményezte a 2. szótag, csupán csak elősegítette, illetőleg továbbvitte a már kezdetét vett tendenciát. A tendencia tulajdonképpeni forrása az u, ü > ù változás következtében eltűnt u hang pótlása céljából meginduló folyamat, azaz azo>« változás, amelyet tehát mint zártabbá válási folyamatot tulajdonképpen a rendszerkényszer diktált. Mindezek alapján azt kell mondanunk, hogy a 2. szótag hatását nem elkülönítve, hanem a rendszerben uralkodó tendenciák hatásával együtt, ezen tendenciák összességében kell vizsgálnunk. Csak ezzel a vizsgálati módszerrel segíthet bennünket hozzá a 2. szótagi vokalizmus az első szótagi hangváltozások valamelyest pontosabb kronologizálásához. 3. Az őspermi magánhangzórendszert formáló tendenciák a következők voltak: nyílásfok szerinti illeszkedés (zártabbá válás, nyíltabbá válás), velarizáció, labializáció (azaz az őspermi centrális sor kialakulását eredményező folyamat). Ezeket a tendenciákat a rendszer diktálta igények indították el, tehát nyugodtan nevezhetjük őket rendszertendenciáknak. Visszaemlékezve az előzőekben megadott kronológiai táblázatunkra a felsorolt tendenciák időrendje is — több-kevesebb pontossággal — megállapítható: û > û > Ç, u > o, u > o, o > a > *, § A továbbiakban ezeket a tendenciákat -- az egyszerűség kedvéért — RTX (centralizálódás), RT 2 (zártabbá válás), RT 3 (velarizálódás), RT 4 (nyíltabbá válás) szimbólumokkal fogjuk jelölni. A számok természetesen nem az időrendi helyet mutatják, mivel a végső időbeli sorrendet még nem ismerjük. Meg kell még jegyeznünk azt is, hogy mivel ezek a tendenciák az esetek többségében a rendszerben keletkezett üres helyek kitöltése céljából indultak meg, alkalmazunk még egy általános RK (rendszerkényszer) szimbólumot is. Az RK érvényesülésének, illetőleg nem érvényesülésének jelölése megmutatja számunkra, hogy az illető hangfejlődés egy hiányzó hang létrehozására irányult-e, vagy pusztán a RK által elindított valamelyik RT (rendszertendencia) sodrásában született meg. A rendszertendenciákat a 2. szótag hatása hol elősegítette, hol pedig keresztezte. A 2. szótag hatásának jelölésére V2 (zártabbá tevés), Y1 (nyíltabbá tevés) szimbólumokat használunk. Nézzük végig most ismét az egyes változásokat. A mellettük feltüntetett szimbólumok meg fogják mutatni, hogy létrejöttükben milyen hatások játszottak közre. 1. a — a > o RT, 2. a — a > u RT, 3. o — a > o RT2 4. o — aje > u RT, 5. u — aje > ù RTX 1. Centralizálódás: u, 2. Zártabbá válás: a o 3. Velarizálódás: e à 4. Nyíltabbá válás: i
