Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Kiss Jenő: Gondolatok az onomatopoézis kutatásáról néhány finnugor nyelvben. [Gedanken über die Onomatopoetikforschung in einigen finnisch-ugrischen Sprachen] 3

20 KISS JENŐ etimológiai összetartozásuk bizonytalan": dorgál a.). A következetesség elve azt kívánta volna, hogy akkor a hangtani megfelelések tekintetében nem tökéletes csillog, fos, fő is ebbe a csoportba kerüljön. A MSzFgrE. szerkesztőiírói azonban — nagyon helyesen — más körülményeket is gondosan mérlegeltek. Legfontosabb kritériumukon: a hangtani megfelelésen, valamint a jelentésbeli magyarázhatóságon kívül fontos szerepet juttattak annak a körülménynek is, hány rokon nyelvből vannak megfelelők, azaz: milyen elterjedtségig valamint hogy milyen jellegű az illető szó/szavak a finnugorságban. Tekintettel voltak továbbá az idegen nyelvi megfelelőkre is (vö. például csillapodik a.). Megítélésem szerint a MSzFgrE. az onomatopoetikus szavak alapnyelvi eredeztetésének dolgában helyesen, sőt követendően járt el (vö. még LAKÓ tömör és világos sorait, amelyekkel a szótárnak e szavakkal kapcsolatos álláspontját okolta meg: 16). E tekintetben középhelyet foglal el a — nem alaptalanul, de talán túlzottan — tartózkodó finn (SKES.), s az egybevetéseiben és következtetéseiben több esetben is túl messze menő zűrjén (LYTKIN— GULJAJEV) etimológiai szótár között (vö.: P. PTJLKKINEN: Vir. 1963: 95; BERECZKI: NyK. (70: 450). 7.2. Vannak-e, s ha igen, milyen speciális fogódzók az etimológiai vizsgálat általános kritériumain kívül, amelyek segítségünkre lehetnek onomatopoetikus szavak alapnyelvi eredetének a valószínűsítésében? A következők említendők meg. 7.21. Az ún. nomenverbumok. Mint föntebb (4.2.2.) szó volt róla, a magyar nyelv nyelvemlékes korszakában az új igék képzővel lépnek a nyelvbe, azelőtt viszont tőalakban születtek. Az új igék képzővel való születése tendenciájának az általánossá válása azt is jelenti, hogy nomenverbum e tendencia uralomra jutása után nem, vagy csak igen kivételesen jöhetett létre. Ez azt jelenti, hogy ha onometopoetikus nomen verbum eredetét vizsgáljuk, jó okkal számolhatunk igen korai keletkezésével, amely körülmény viszont — ha más tényezők is ebbe az irányba mutatnak — jelentős mértékben valószínűsítője lehet az illető szó ősmagyar vagy alapnyelvi eredetének. 7.22. A hangrendváltó tövek, azaz a palatális-veláris változatok. A hangrendi párhuzam fontos jellemzője az onomatopoetikus szavaknak Az a körülmény például, ha az egybevethető rokon nyelvi szavak többsége vagy legalábbis több közülük, illetőleg több nyelvcsoportból is (például ugor, volgai, finnségi ág) palatális-veláris változatú, azt valószínűsíti, hogy az illető szavak alapnyelvi eredetűek s hogy az alapnyelvi szó nagy valószínűséggel hangrendváltásos (s részint ezért is) onomatopoetikus szó lehetett (1. VÉRTES: Nyr. 89: 163). Palatális-veláris változatú szavak visszavezethetők a közfinnig (OJANSUTT: Vir. 1903: 117; SATJKKONEN : Vir. 1962: 343), de voltak már az ugorban is (1. MSzFgrE. fakad és fekély a.). Ha ezt sikerül kimutatnunk a finnugorság többi ágából is, nagy lépést teszünk előre onomatopoetikus szavak alapnyelvi eredetének a valószínűsítésében. A palatális-veláris pároknak etimológiai kritériumként való felhasználására vö. a finnben P. SAUKKONEN cikkét (Eräs etymologiointiperiaate: Vir. 1962: 342—3), az osztjákban STEINITZ (DialEtWbOstj. 249 *cdy, *coy a., 279 samhrj slj a.); 1. még VÉRTES: i. h. 163—4; MSzFgrE. csillog, fakad, fekély a. 7.23. A párhuzamos képzésű szavak. Mint föntebb láttuk, az onomatopoetikus igék legkarakterisztikusabb morfológiai jegye az, hogy az önállóan nem élő tőhöz különböző szinonim és antonim képzők járulnak. Minél régebbi a szó, annál valószínűbb, hogy szócsaláddá terebé-