Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)
Tanulmányok - Kiss Jenő: Gondolatok az onomatopoézis kutatásáról néhány finnugor nyelvben. [Gedanken über die Onomatopoetikforschung in einigen finnisch-ugrischen Sprachen] 3
GONDOLATOK AZ ONOMATOPOÉZIS KUTATÁSÁRÓL 19 MNy. 57: 478—9), Henceg, krëncëil, szternutál (< román; 1. MÁRTON: NytudÉrt. 66. sz. 97), plundra, trampli (<német; BÁRCZI: i. h.). 7.0. Az alapnyelvi onomatopoetikus szavak. — Az a föltevés semmivel nem cáfolható, hogy onomatopoetikus szavak a nyelvfejlődés korábbi szakaszaiban, tehát például a finnugor vagy az uráli együttélés idején is jöttek létre. Az összehasonlító történeti nyelvtudomány eredményei alapján ilyen jellegű szavaknak az alapnyelvben való keletkezését tényként fogadhatjuk el. Egzakt módon, minden kétséget kizáróan azonban egyetlen onomatopoetikus szó alapnyelvi eredete sem bizonyítható. Azok a rokon nyelvi onomatopoetikus szavak ugyanis, amelyek összehasonlító egybevetése alapján a föltett közös előzmény kialakulását az alapnyelv idejére tesszük, kivétel nélkül lehetnek külön nyelvi alakulatok is (hasonlóságukat az onomatopoézis természete magyarázza.) Egyetértünk VÉRTES EniTtel abban, hogy onomatopoetikus szavak jövevény voltát többnyire könnyebb megállapítani, mint a nyelvünk külön életében keletkezett onomatopoetikus szavakat az alapnyelviektől elválasztani (Nyr. 89: 162). Nem csoda tehát, hogy hangtanilag nem kifogásolható egyeztetéseket is elutasítottak, elutasítanak az egyeztetett szavak onomatopoetikus jellegére való hivatkozással (vö. például: EtSz. I, 1155 csordul a.; SzófSz. csordít a.; SKES. pätkä és tappaa1 a.;TESz. csér1 a.; 1. mégToivONEN: FUF. 19:124, 182, 22: 139—40; stb.). Milyen alapon beszélünk mégis alapnyelvi onomatopoetikus szavakról? 7.1. A MSzFgrE. első két kötetében 26 onomatopoetikus szó, illetőleg tőmorféma keletkezését teszik az (uráli, finnugor, ugor) alapnyelvre. További 23 szónál számolnak a külön nyelvi keletkezés lehetőségével is. Az a 26 szó, amelynek alapnyelvi eredeztetése a szótár szerint valószínű, a következő: {hangutánzó) köszörül, {hangutánzó jellegű) csap, csókol, csorog, daru, fakad, fecske, fekély, fing, folyik, fúj, fúr, harkály, holló {hangutánzó-hangfestő) forog, {hangfestő jellegűek) bog, csillog, facsar, farag, fos, foszlik, fő, lepke, mar, {gyermek-, illetőleg dajkanyelvi) eme, ipa; a következők alapnyelviek, külön nyelviek egyaránt lehetnek: «(hangutánzó) buzog, csepeg, csikorog, forr, {hangfestő) ásít, bonyolódik, csilland, csillapodik, csíp, csúcs, csukorodik, csúp, dagad, dorgál, enyeleg, iramodik, laza, lebeg, mosolyog, {gyermek-, illetőleg dajkanyelvi) anya, apa, atya, csecs. Lássuk, milyen tanulsággal szolgálnak e szócikkek. Az első csoport szavaiban a hangmegfelelés általában szabályos, alapnyelvi onomatopoetikus jelleget az etimológiai magyarázat szerint — ahol ilyen van — a tárgyalt szó, illetőleg szavak palatális-veláris változata (fakad, fekély), sokféle alakvariánsa (lepke), jelentése (csorog), valamint amiatt tesznek föl, hogy hasonló alakú és jelentésű onomatopoetikus szavak más nyelvekben is vannak (folyik, eme, holló). Négy ebbe a csoportba sorolt szó szabálytalan hangmegfelelésű (bog, csillog, fos, fő): szabálytalanságukat onomatopoetikus jellegükkel magyarázzák (a bog esetében hivatkoznak széles körű elterjedtségükre s hasonló idegen nyelvi szavakra is a szó alapnyelvi keletkezésének lehetőségét bizonyítandó. E szócikk magyarázó része mintaszerű.) A másik csoport szavaiban a hangmegfelelésekkel vannak kisebb-nagyc hb problémák, de nem magyarázzák ezt az illető szavak onomatopoetikus jellegével (ahogy a bog, csillog, fos, fő esetében): az onomatopoetikus jelleg itt — a csëcs, csëpëg és az iramodik kivételével — érvként szerepel az alapnyelvi eredet lehetősége, illetőleg valószínűsége ellen (vö. például: „Az egyeztetés a szócsalád hangfestő jellege miatt bizonytalan": bonyolódik a., „Hangfestő jellegűek, ezért 2*
