Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - B. Lőrinczy éva: Jakobson fonológiai elmélete egy magyar hangtani vizsgálat szemszögéből [Jakobson’s Phonological Theory from the Point of View of Hungarian Phonetic Analysis] 71

JAKOBSON FONOLÓGIAI ELMÉLETE EGY MAGYAK HANGTANI VIZSGÁLAT SZEMSZÖGÉBŐL 81 mével nézte az eszközfonetikai úton felderített megkülönböztető jegyeket, s JAKOBSON „fonéma" terminusa mögött a prágai meghatározást kereste; s bár így is a binarizmus jeles bírálójaként és továbbfejlesztőjeként tartják számon, ha ezzel a nyilvánvaló ellentmondással leszámol, még előbbre jutott volna. Mint ahogy a fonéma jelentésmegkülönböztető szerepének tisztázásában többen, köztük például TAMÁS LAJOS, DEME LÁSZLÓ és FODOR ISTVÁN — nézetem szerint legalábbis — előbbre jutottak. Hadd idézzem itt közülük DEME LÁszLÓt, aki szerintem igen helyesen ragadta meg a fonéma funkciójának lényegét. Felfogását több munkájában is megfogalmazta; a MMNyR.-ben (I, 57) például így: ,,[a fonémák] a szavak, illetőleg szóelemek felépítésének önálló és teljes értékű [. . . ] elemei. [. . . ] A nyelvben a legkisebb önálló jelentést hordozó egység egyrészt a szó, illetőleg ebben is a szótő [. . . ], másrészt a többi — toldalék — szóelem [...]. A fonéma önmagában már nem jelentéshordozó egység, hiszen a h, á, z hangnak nincs külön-külön jelentése, csak a ház hangsornak együtt. Még csak feltétlen jelentésmegkülönböztető egységnek sem mondhatjuk, hiszen a hangalakjában alig eltérő ház, láz, száz, máz, gáz szó jelentése jobban eltér egymástól, mint a merőben különböző alakú ház és viskó vagy a máz és zománc stb. szópáré, [. . .]. A fonémának nem is az a tulajdonképpeni feladata, nyelvi funkciója, hogy önmagában jelentést hordozzon vagy különböztessen meg, hanem az, hogy többedmagával hagyományos csoportosulásba lépve [. . . ] szavak és szóelemek hangtestének felépítésében s ezzel egyben egymástól való megkülönböztetésében vegyen részt, anélkül azonban, hogy a hangtest egésze által hordozott jelentéshez közvetlen köze volna." (A kiemelések tőlem. — B. L. É.) — Megjegyzendő, hogy a régi definíciót gyakorlati kutatómunkájában sokszor maga JAKOBSON is mellőzni látszik. Minthogy azonban a megkülönböztető jegyek elméletének legpregnánsabb összefoglalását ezzel vezeti be, s újabb munkáiban is találkozunk vele, úgy gondolom, a binarizmus ismertetésekor erre a — szerintem különben egyáltalában nem lényegtelen, s mint SATJMJAN példája mutatja, nem is veszélytelen — ellentmondásra ki kellett térnem. De különben — mint később kiderül — saját aktuális hangtani vizsgálódásaimat sem kezdhetem el addig, amíg a fonéma jelentésmegkülönböztető szerepének kérdését a magam számára nem tisztáztam. 3.4.2. Nem problémátlan azonban JAKOBSON saját fonémadefiníciója sem. Az a megállapítás ugyanis, hogy ,,a fonéma egyidejűleg és együttesen fellépő megkülönböztető jegyek nyalábja" — bármily logikusan következzék is bizonyos saussure-i, trubetzkoy-i és jakobsoni meggondolásokból — meglehetősen egyoldalú, a valóságnak csak részben és csak bizonyos szempontból felel meg. A fonémákat ugyanis negatíve, a reláció oldaláról ragadja meg; abban, amiben a többi fonémától eltér, nem pedig abban, ami pozitíve jellemzi. Távol áll tőlem, hogy a relációk jelentőségét a nyelvben, illetőleg a relációs szemlélet fontosságát a nyelvtudományban tagadjam. De e tekintetben azokhoz a nyelvészekhez állok közelebb, akik a reláció abszolutizálását, vagyis ennek a szubsztancia fölé helyezését helytelenítik. Az 1970-ben Moszkvában megjelent, A leninizmus és a nyelvtudomány elméleti kérdései c. tanulmánykötetben például több szerző is ilyen értelemben nyilatkozik. Itt csupán röviden utalhatok FILIN (7 — 24), MELNYICSUK (38 — 67), SZOLNCEV (208 — 231) és mások cikkére, akik — többféle oldalról megközelítve a kérdést — mind úgy vélekednek, hogy a nyelvi rendszert szemlélve és vizsgálva a szubsztancia elsődleges és önálló voltáról nem szabad megfeledkezni. Tiszta relációk ugyanis 6 Nyelvtudományi Közlemények LXXIV/1