Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

A MAGYAR NYELV RÉGEBBI ROMÁN ELEMEI 71 közvetítették észak felé. A magyarban is megvan az ennek megfelelő kaliba 'v kalyiba. Mint annyi más Balkán'félszigeti vándorszó esetében, ez az elem is több forrásból került nyelvünkbe. A Dunántúlon nyilván a szerb-horvátból, Erdélyben pedig a románból. Mivel a NySz. 16. századi adatainak jó része Erdélyből származik, nem lepődnék meg, ha az OklSz. 'thabernaculum' jelentésű, mindeddig elsőnek jelzett köznévi előfordulása (1496) is odavalónak bizonyulna. BLÉDY a kalibávól sem tesz említést, pedig Vocabulariumában már GYARMATHI szláv nyelvek mellett a románnal is egybevetette. (SZABÓ T. A.: NylrK. IV., 303 ennek kapcsán joggal emeli ki ,,az erdélyi tájszónak . . . csak a r. coliba köznévhez lehet köze.") 2.17. Nem független a vlach terminológiától az első ízben 1498-ban Oardaffa alakban jelentkező gárgya 'kútkáva' szavunk román átadó forrása (<Ç gard 'sövény, kerítés, korlát'). E szavunkkal és a vizsgálatából adódó tanulságokkal/külön közleményben foglalkoztam (MNy., LXVIL, 68—70). 2.18. Ha a 14. század során az erdélyi románságra vonatkozó sajátos közigazgatási terminusok (krajnik, szindia) jelentkeznek, a 15. században megjelenik eltérő, görögkeleti vallásuk nyelvi vetülete is. A görögkeleti szerzetest jelölő kalugyert említi BLÉDY is, ő azonban ezt túlzott óvatossággal csak a 18. századtól tekinti román jövevénynek. A problémát ismét a szlavista Kiss LAJOS tisztázta (Nyr. LXXXVL, 455 — 7). E szerint ennél a szónál is kettős átvétel történt: a legkorábbi, 15. század eleji adatok a Dél-Dunántúlról valók, következésképpen szerb-horvát eredetűek — ezt egyébként a szó gy hangja is mutatja —, míg a század közepétől Erdélyből jelentkező kalugerféle, azaz ^-hangú változatok a román calugar-loől származnak. A román szó első előfordulásai a Cälugäri (1428) és Cälugärul (ugyancsak 1428) helynevek (BOGDÁN 138). Egyet lehet érteni Kiss LAJossal abban is, hogy a Máramarosból feljegyzett adatok esetében, mivel ezek részben rutén szerzetesekre is vonatkoznak, másodlagos ukrán hatás sem zárható ki. A szerzőhöz csatlakozva SZABÓ T. ATTILA a 16. század közepétől saját, gazdag gyűjtésű anyagából közölt a szó életére, elterjedésére, a kölcsönzés módozataira vonatkozó adalékokat (uo. LXXXIX., 105 — 8). Ebből kitűnik, hogy a köznyelvbe bekerült kalugyer változat ekkor már Erdélyben is előrenyomulóban volt. Módszertanilag figyelemreméltó SZABÓ T. ATTILA azon fejtegetése, hogy a kalugyer esetében a szó kölcsönzése nemcsak népi érintkezés útján történt, hanem hivatali-államigazgatási úton is. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy e szempontból a, g és gy hangú változatok hogyan oszlanak meg. 2.2. Összegezve a 15. századra vonatkozó fejtegetéseinket a következőket mondhatjuk: e századból jelenlegi adataink alapján hét, esetleg nyolc köznévi szintre jutott román jövevényszót tarthatunk számon. Időrendjük a következő: csobán (1405 k.), katrinca (1405 k.), kalugyer (1438), alakor (1440), berbécs (1458), bács (1462 k.),? kaliba (1496), gárgya (1498). Közülük négy vagy öt a vlach terminológia eleme és széles területen terjedtek el, a gárgya a keleti nyelvjárásokban regionális köznyelvi szinten él, sőt egyesek környezetfestő hangulatú elemként az irodalmi nyelvbe is bekerültek (bács, csobán,talán a berbécs is itt említhető). A kalugyer és kaliba a kétszeres átvétel folytán két irányból is terjedt. Az alakor-ró\ pedig megjegyezhetjük, hogy az UMTsz. tanúsága szerint a 40-es években Erdély egyes vidékein még járatos volt, de a legfrissebb gyűjtésekből már nem adatolható.