Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

72 BAKOS FERENC A 16. század 3.1. A 16. századra vonatkozóan az eddigieknél jóval gazdagabb anyag található már BLEDYnél is. Címszóanyagában egyes már korábbról kimutatott elemeken kívül a következőket találjuk: alacs, ármás, boér, brindza, bordó ~ burdó, cáp, capunkurt, cimbora, cserese, domika, esztrenga, goda, kozsok, Iák, mióra. Szerepel a cigány is; e szó azonban egyes ideszakadt cigányokkal együtt már a 14. —15. század fordulóján elkerülhetett hozzánk, másrészt még tisztázásra szorul, hogy az ország melyik területén és mikor melyik közvetítő nyelvből terjedt el (vö. TESz.). BLÉDY román jövevényszóként tartja számon a berbencét és a pereszlent is. A berbence déli szláv eredetét azóta HADROVICS LÁSZLÓ meggyőzően bebizonyította (NytudÉrt. 40. sz. 125) és a szóföldrajzi adatok alapján valóban elfogadható a TESz. azon feltevése, hogy a román berbínta, bärbintä való a magyarból nem pedig fordítva; hasonlóképpen már korábban TAMÁS LAJOS NyK. XLVIII, 300 — 2. Azonban, a pásztorkodás szókincséről levén szó, egyes esetekben a visszakölcsönzés lehetőségét sem lehet kizárni. Nincs kellően bizonyítva a pereszlen román származása, jóval valószínűbb KNIEZSA magyarázata e szó déli szláv eredetéről (SzlJsz. 416). 3.11. BLÉDY szóanyagával kapcsolatban előzetesen a következőkhöz szeretnék hozzászólni: Az alacs 'tarka, foltos <C állat >' < rom. R. alaci 'tarka' előfordulására tudomásom szerint csak az EtSz. közölte a 16. század közepéről való adatok ismeretesek. Kimutatható azonban még a 17. századból is a Rákóczi birtokok állatösszeírásaira vonatkozó iratokban: 1632 Fogaras: ,,Eöregh zeőke alacz tehén" (RákGazdlr. 452; más adatok 1644-ben Görgényből, szintén tehénszínként, uo. 620). 3.12. Szó volt már arról a gyakori jelenségről, hogy egy-egy román jövevényszavunk valamikor a középkorban felbukkan, és azután csak a modern időkből kerül elő. Ilyen a BLEDYnél is szereplő goda 'koca' < rom. godac 'egy éves malac' (1586: OklSz. ). A szó végső forrásában szláv és előfordulási helyének tisztázatlan volta folytán nem bizonyos, hogy itt valóban román-e, de bizonyosan az Makkai kiadványában; 1640 örményes: ,,Eöregh fiadzo godakot" (597; vö. még 601, 604; a golda alak 1-je feltehetően hiperurbanizmus: goda >> góda ~ golda — vö. bódog fO boldog (TAMÁS LAJOS szíves szóbeli közlése). A góda szót az ÚMTsz több helyről ismeri. 3.13. A karóbahúzással kapcsolatos durva káromkodás (capunkurt) román eredetét ALEXICS GYÖRGY mutatta ki (Nyr. XXVI., 503; ismétli: EtSz., BLÉDY). AZ 1598-ból származó adat (Decsi: Adag. 193) még ma is hapaxnak számít (talán SZABÓ T. ATTILA is ezért nem említi 16. századi román jövevényszavaink között), de VISKI KÁROLY azóta ALEXICS gondolatának helyességét igazolta (Nyr. XLVL, 237). Megjegyzendő, hogy az átadó román kifejezés első tagja helyesen tap (nem pedig iapä, mint az EtSz.-ben és BLEDYnél); úgy, ahogy ALEXICS megadta. Ennek a román szónak ugyanis nemcsak 'kecskebak' (ebből származik a magyar cáp is), hanem 'karó' jelentése is van (CADE.). 3.2. BLÉDY értekezése azonban viszonylagos gazdagsága ellenére, még a maga forrásai alapján sem adott megfelelő képet a 16. századról. Mai tudásunk szerint e század a román—magyar nyelvi kapcsolatok valóságos fordulópontja. Nem csupán arról van szó, hogy e században nem kevés olyan román eredetű jövevényszó jelenik meg, amelyről BLÉDY egyáltalán nem tesz említést — más, nála későbbi századokból jelzett elemek egész sora ma már az