Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Rédei Károly: Szófejtések [Etymologien] 416

SZÓFEJTÉSEK 419 nak (vö. Losoisrczi: i. h.). Ez pedig bajosan vethető' egybe a w- kezdetű veláris hangrendű vogul szóval. 2. MBLICH (MNy. XXXIV, 279 kk.) szerint az üsző az űz 'jagen, treiben, verfolgen' igéből eredő N. űzik 'párosodik (a juh); sich paaren (das Schaf) (Tsz.) alapján feltehető — de nem adatolt — *üszik változatának -ő képzős igeneve. Ez a magyarázat jelentéstanilag kifogástalan, de hangtani tekintetben gyenge lábakon áll: a N. űzik igének *üszik változata nem ismeretes, s különben is a sporadikus sz ^>z változásnak nem sok a valószínűsége. Ugyancsak hangtaniszempontból emelhetünk kifogást K. PALLÓ M. (MNy. LUI, 214 kk.) török származtatása ellen: tör. *üd- 'folgen, nachlaufen', vö. (KASGAEÏ) üöermak 'auf der Spur folgen', üdik 'Sehnsucht, Liebe'. A tör. -d-, -d- hangnak a magyarban -z- volna a megfelelője, ugyanúgy mint búza, túzok szavainkban is. A m. üsző és a vog. wësiy, wäsiy szónak a tör. (KÄSGABI) buzayu 'Kalb' szóból való eredeztetése (SINOR: NytucLÉrt. 58:196, UAJb. 41:309) a nyilvánvaló hangtani nehézségen kívül — vog. w- nem felelhet meg a tör. 6-nek, a tör. 2-nek a vogulban -z- > *s- >> -t- volna a folytatója — azért sem helyes, mert a magyar és a vogul szó nem vezethető vissza közös ugor előzményre. Szavunk iráni származtatása (oszét väss 'Kalb') (1. a fenti irodalmat és MUNKÁCSI: Nyr. LVII, 40) sem fogadható el (vö. SzófSz.). 3. Mint látjuk, az eddigi magyarázatok hangtani szempontból nem állják meg a helyüket. A m. üsző-t azonban mégsem kell ismeretlen eredetű szavaink közé utalnunk, mivel mind hangtanilag, mind jelentéstanilag kifogástalanul illik a következő osztják szóhoz: (KT. 86) C. V. Vj. dS 'Elenkuh (C), Mutter (V. Vj.), Hilfsfrau (bei der Brautwerbung) (Vj.)', Ni. Kaz. ás, O. as 'Weibchen (Tier), Mutter'; (PD. 179) Ko. os 'Mutter, Elentierkuh.3 A rekonstruálható ugor alapalak *es3 vagy *is3. A m. üsző (< ősm. *iszëy) -ő (*-y) eleme denom. főnévképző, de az üsző alakulásmódjára ünő, csikó, tinó szavaink is hathattak (vö. MUNKÁCSI: Nyr. LVII, 40). Az eredeti jelentés 'anya, nőstényállat; Mutter, weibliches Tier' lehetett. Az állattenyésztés meghonosodásával a szó a magyarban 'nőstény állat; weibliches Tier' -*• 'fiatal tehén, üsző; junge Kuh, Färse, Sterke' jelentésszűkülésen ment át (de vö. N. 'nőstény állat; weibliches Tier'). Jelentéstani szempontból vö. m. eme 1. N. 'Sau', 2. R. 'Weibchen' ^ finn emä 'Weibchen, Mutter', észt ema 'Mutter' stb. 140. Osztják aj-Aarjkï 'Maus' A Kaz. nyelvjárásban az uráli eredetű Aerjkdr 'Maus' szón kívül egy ritkábban előforduló szó, az aj-Aarjkï (1. RÉDEI, Nord-ostjakische Texte 42) is használatos 'egér' értelemben. Az aj-Aarjkï, melynek szószerinti jelentése 'kis evet; kleines Eichhörnchen', nópetimológiás alakulat a (KT. 698) DN. Kr. pdldrjkd 'Maulwurf (DN.), ein fliegendes Tier, wie die Schwalbe, eine Fledermausart (Kr.),' Trj. pährjki 'gewöhnliche Maus' alapján rekonstruálható Kaz. *pälärjkt alakból. A népetimológikus aj-Aarjki keletkezése abban leli magyarázatát, hogy az egykori elavulóban levő *pälärjki-t értelmessé, elemezhetővé tették. 3 Talán

az osztj. äs átvétele a vog. as-piy káromkodás as előtagja (LIIMOLA: FUF XXVIII, 87).