Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

A MAGYAR NYELV RÉGEBBI ROMÁN ELEMEI 109 kit kilimnek hínak az törökök" (ErdOrszEml. VIII., 386). Az oszmán K-ból a románban eh lett, ez a hang pedig a magyarban k-t is adhat, pl. rom. chichiritä > m. kikirce (BLÉDY). A székely kilimet GOMBOCZ román jövevényszavaink közé számította (MNy. IX., 239). Nem egyszerűsíti a kérdés megoldását a jelentés vizsgálata sem. A fentebb idézett 1627.-i limitatio töröknek mondja a szót, török környezetben fordul elő 1642-ben is: ,,ket Törók keszkenő . . . egy szór Pokrocz, egy kilim" (Ethn. LXXIIL, 147), de a 'török' jelző nem perdöntő, ugyanis a román chilim ugyancsak 'török szőnyeg'. SZABÓ T. A. szerint a törökországi kiUmtől megkülönböztetik a székely kiiint, de a Vect-Trans.-ban a kilim már 'tapes siculicus', így szótározza PPBmAdd. és SzD. (festékes a.) is. A 17. századi Erdély történelmét, nemzetközi kapcsolatait figyelembe véve a legkevésbé akkor tévedünk, ha a közvetlen oszmán-törökből való átvétel mellett a román közvetítő szerepét sem zárjuk ki, bár ez ellen szól, hogy az erdélyi és székelyföldi kilim régebbről adatolható, mint a román szó. 4,9« Dolgozatom utolsó pontjaként három jellegzetes műveltségszót említek meg : kettő mértéknév (kantár, oka), a harmadik pedig egy pénzegység neve (zlot). Mint a kilim és a muszuly esetében ezeket is az oszmán-török terjesztette el a Balkán félszigeten, nyelvünkbe részben innen, részben szerbhorvát, illetve román közvetítéssel kerültek. Kora felfogásának megfelelően BLÉDY ezeket nem vette fel munkája címszavai közé, habár pl. az oka esetében a román eredet mellett nyilatkozott DAMIÁN (Nyl\ 67. sz. 31). ő azonban a szó dunántúli előfordulásait is románnak vélte. Tévedését SZABÓ T. ATTILA korrigálta, aki az Erdélyben járatos oka román úton való kölcsönzéséről beszél (NylrK. IV., 304). A kantár hasonló vándorlási útjára TAMÁS LAJOS mutatott rá (ÉSR. I., 122), a román közvetítés mellett nyilatkozik a kantár és a zlot tárgyalásakor KJSTIEZSA is (SzlJsz. 847, ül. 844). 4.91. Ha nagy vonásokban tisztázhatók is a kantár 'kb. félmázsás súlyegység', később 'mérleg' és az oka 'kb. 1.28 kg.-nyi súlyegység' terjedési útjai, az egyes adatok származásának megállapítása többnyire egyedi vizsgálatot kíván. E két szó előfordulásainak tetemes része párhuzamosan, azonos szövegben jelentkezik, azonos mértékrendszer különböző nagyságú tagjait jelölik. N. KAKUK ZSUZSA szíves szóbeli közléséből tudom, hogy első ízben mindkét elem már 1559-ben megjelenik Zrínyinél: ,,ezer kantár port, minden kantárba ötvennégy okát mondónak" (MonOkm. XXIX, 519). Bár a szerb-horvát közvetítés lehetősége nem zárható ki, valószínűbb azonban a közvetlenül az oszmán-törökből való átvétel. Ennek nagyobb a valószínűsége az 1625-ből való Bethlen Gábor udvartartása számára történt bevásárlás feljegyzésében: „2 kantár id est 88 oka kanat" (Radv: Udvart. 120). Nehezebb azonban eldönteni, hogy a Thököly Imrétől való adatok (Monlrók. XV., 59, 516; XXXIV., 119) milyen nyelvi hatásra utalnak. Mindkét szó már élőbbről Erdélyből román közvetítésre valló szövegekből is kimutatható, viszont 1691 — 1693 táján Thököly már török környezetben él. Hasonló problémát jelent Rozsnyay Dávid nyelve is (Monlrók. VIII., 126, 223), hiszen ő az erdélyi fejedelem török tolmácsa volt. A kantár esetében a szerb-horvát közvetítés konkrét példáival nem rendelkezem, viszont ez úton kerülhetett az oka az Ormányságba és a Dráva-mellékére (Tsz., MTsz.). A fentiek előrebocsátása után valószínűsíthető a román közvetítés egy 1620-ból Kolozsvárról származó adatban: „Egy Mása avagy egy kantar borstul [a vám] 2 fr." (Nyr. LXXL, 38), továbbá a kantár mértékegység sűrű előfordulása Bornemissza Anna gazdasági feljegy-