Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

110 BAKOS FERENC zéseiben, pl. „Faolajt kantár nro. 1 libr . . . Riskását kantár nro. 1 1/2" (Szádeczky 92; vö. még 73, 97, 249, 516 stb.). Román kölcsönzésnek látszik ebben is: ,,Havaselföldére háromszáz lovat vetettek s ezer kantár vasat" (ErdOrszEml. XVII., 119). A román cintar 'Zentner' jelentése éppúgy kihalt, mint a magyar kantáré, de 1674-ben megjelenik a mindkét nyelvben ma is élő 'gyorsmérleg': ,,Egy kis festet láda benne zár alat vagyon . . . egy okás kantár" (NylrK. IV., 79). A kantár 'mérleg' nagyon elterjedt a moldvai csángóban, de van viszonylag újabb adat Erdélyből, Halmágyról is, ahol igei származékát mekkantároz 'megmázsál' is feljegyezték (NyK. XXXI., 410). 4.92. Az oka román közvetítésű megjelenésének látszik az 1643,-i Com: Ian. 166 Szilágyi Benjámintól való adata: „Fertály oka, tizenhat itzés mértéc" (NySz.), gyakori előfordulása a Bornemissza Anna feljegyezte számvetésekben (Szádeczky 229, 296, 501 stb.), Halici Mihály 1674-i leltárában egy okás kantár is volt (NylrK. IV., 79). A 18. század elején nyilván erdélyi elemként került be PP Parergái közé „Oka, mérték neve: Statera". A szó megtalálható a HOkl-Szj.-ben is: „Három oka gyapjú" (107). GYARMATHI a török mellett a románnal is egybeveti (Voc). A dunántúli adatok mellett székely tájszóként ismeri a Tsz., újabb feljegyzése azonban már a MTsz.-ben sem szerepel. 4.93. Szövevényes problémákat vet fel a végső forrásában szláv zlot 'pénznem: kb. tallér, forint' vándorlásának tisztázása. A rendelkezésre álló adatok arra mutatnak, hogy az erdélyi magyar nyelvbe az 1629-től különféle forrásokból adatolható zlot, zlat, ezlot, izlot a románból került. A román zlot számos jelentése közül a legrégibbnek a 'török pénznem: 30 para' látszik, ez pedig éppen jelentése folytán nem származhat közvetlenül a lengyel zlotyból, hanem minden valószínűség szerint az oszmán-török zolota '30 para' átvétele (minderre ld. KNIEZSA, SzlJsz. 845). Magyar szempontból a probléma úgy merül fel, hogy vajon ezek az alakok nem közvetlenül az oszmánból kerültek-e hozzánk, mivel sok esetben kifejezetten török pénznemet jelölnek a szóval, pl. 1697 Nagyenyed: „két elkelhető török zlót" (TörtTár 1899. 139). A hangalak szókezdő zl-]e azonban a románnal egyezik és nehezen lehetne ilyen fonológiai struktúrájú oszmán-török alakra gondolni. (A KNIEZSA idézte zolota, zalota, zeleta kétségtelenül oszmán-török alak átvétele). A legvalószínűbb ezért, hogy ennek a számos országban járatos pénznemnek a nevét az erdélyi magyarság román közvetítéssel ismerte meg. Az első 1629-ből való adat (MonTME. IV., 101) Konstantinápolyi jelentésből származik, de szerzője a pénznemet még liazulról, Erdélyből ismerhette. Az izlot és alakváltozatainak a 17. század második felében és a 18. század első felében való gyakoriságára CSEFKÓ GYULA (MNy. XVIIL, 167 — 9) és KNIEZSA (i. h.) számos adatot gyűjtöttek össze. Az Affinitas-ban GYARMATHI még a lengyel zloto-val veti egybe, de Vocabulariumában már így szerepel ,,Zlot, izlot, forint L. florenus V. zlot stb." (92). Ez egyben a magyar szó utolsó előfordulásának látszik. ' BAKOS FERENC