Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - B. Lőrinczy Éva: Penavin Olga, Szlavóniai (kórógyi) szótár 245
SZEMLE - ISMERTETÉSEK 245 Az eddig elmondottak alapján számunkra a tanulmánynak nem elsősorban az anyagközlő része, hanem az eredményeket összegező függeléke értékesebb. Nem tagadható azonban, hogy a következtetések az összegyűjtött anyag alapján születtek meg. Mindemellett megalapozottnak tartjuk azt a megállapítást — és ezen érdemes elgondolkozni —, hogy az égtáj-elnevezések csak igen későn alakultak ki a finnugor nyelvekben. Bizonyos tendenciák kiolvashatók a II. melléklet alapján is (221. p.): a helyföldrajzi és égtáji tájékozódás elsősorban, a Qibla-tájékozódás pedig főként a balti-finn nyelvekben található. Az elemző részben (193—216. p.) említett többi szempont kevésbé érdekes vagy pedig támadható. Erőteljesebb kidolgozását kívántuk volna a poliszémiáról szóló fejezetnek (204—6. p.), amelynek problematikája nem intézhető el csupán egy olyan „magától érthetődő" példára való utalással, mint a vog. ovyl 'Anfang, Ende' és egy szlávból vett párhuzam. Mint minden munkából, ebből is lehet tanulni. Hogy recenzióm mégis így alakult, az pontosan azzal a célkitűzésemmel magyarázható, hogy felhívjam különösen a nem szakértők figyelmét a nyelvi anyag felhasználásához szükséges körültekintésre és a szüntelen ellenőrző munkára.11 Végezetül hadd hívjam fel a figyelmet még egy körülményre. Ez a tanulmány doktori disszertáció, amelyen a szerző 4 évig dolgozott. Megérte-e ez az eredmény — amely egyébként előrelátható volt — ezt a hosszú időt, nagy türelmet kívánó, fáradságos és talán egy kicsit egyhangú munkát? Valóban annyira kilúgozott és letarolt már ez a szakterület, hogy a kutatónak egy ilyen távoleső téma jut osztályrészül, amely egy kezdőnek ráadásul meg is haladja erőit? Vagy nem inkább az aggasztó hiányok pótlása munkánk feladata? Nem éppen most van a nyelvtudomány a módszerváltás állapotában? Röviden: szükséges-e, hogy egy fiatal, szorgalmas kutató, aki tehetséges és szép álmai vannak, egy ilyen, végső soron terméketlen téma kidolgozására vállalkozzék? Azt a tényt, hogy a tanulmány német kiadásban a neves Uralic and Altaic Seriesben megjelenhetett, Décsy professzor, a munka gondozója a következőképpen magyarázza: , ,1 see in this fact a sign of good collaboration between the research institutes of Indiana Úniversity and the TJniversity of Hamburg in the field of Uralic studies" (V. p.). HARTMTJT KAT Penavin Olga: Szlavóniai (kórógyi) szótár Növi Sad, 1968. Forum Könyvkiadó. 411 1. -f 1 térkép és 26 fénykép. A magyar regionális szótárak száma nemrégiben egy új, érdekes és értékes munkával növekedett: a jugoszláviai Forum Könyvkiadó gondozásában és a magyarországi Akadémiai Nyomda kivitelezésében megjelent PENAVIN OLGA „Szlavóniai (kórógyi) szótár"-ának első, az A-tól J-ig terjedő szóanyagot magába foglaló kötete. A regionális szótárak körének bővülése minden esetben örvendetes, hiszen valamennyi idetartozó munka egy-egy nyelvjárás alaposabb megismeréséhez vezet; de különösen az olyankor, amikor az újonnan megjelent mű egy viszonylag kevéssé feltárt, s méghozzá rendkívül jellegzetes sajátságokkal bíró dialektushoz visz bennünket közelebb. Márpedig a szóban forgó munka éppen ilyen jellegű. A „Szlavóniai (kórógyi) szótár" ugyanis egy, a szó szoros értelmében vett nyelvi sziget szókincsét mutatja be: anyagát PENAVIN OLGA másfél évtizeden át gyűjtötte az összesen alig négyezer lelket számláló négy szlavóniai község, elsősorban — mint a szótár címe is utal rá — Kórógy, valamint Szentlászló, Haraszti és Rétfalu lakossága körében. E falvak földrajzi és történeti adottságai önmagukban is elegendők ahhoz, hogy érdeklődésünket a szótár iránt felkeltsék. A négy falu ugyanis — mint erről a bevezetés (6) is tájékoztat bennünket — régi magyar település; ezek azonban az idők folyamán többször is változtatták helyüket. „A szlavóniai magyarság — írja a gyűjtő-szerkesztő (10) — valamikor Baranyához tartozóan élt, fejlődött, ugyanazt a nyelvet beszélte, de a külön/-11 A könyv nemrég igen elismerő recenziót kapott (0. SADOVSZKY: UAJb. XL (1968), 229), amelyben a következőket olvashatjuk: a tanulmány „an excellent collection of linguistic laboratory matériái for students of cultural history". Persze úgy tűnik, hogy a tárgyilagos kritika, amelyet eddig mindig a tudományt elősegítő eszköznek tekintettünk, újabban már nem kívánatos e folyóirat hasábjain (A. v. GABAIÍÍ; UO. 253.). [Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az ismertető nem értette-e félre A. v. GABAIN szavait. — A szerk.]
