Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Hajdú Péter: A nemek megkülönböztetése a nyenyec névadásban [Die Unterscheidung der Geschlechter in der nenzischen Namengebung] 45
A nemek megkülönböztetése a nyenyec névadásban 1. A nemek megkülönböztetése az egyedi személynevekben éppen úgy lehetséges, mint az egyedek csoportjainak, azaz a kisebb-nagyobb közösségeknek az összefoglaló megnevezéseiben (család- és nemzetség-, vagy pl. olykor törzsnevekben). A nemzetség- és családnevek persze öröklődnek, a címbeli ,,névadás" kifejezést tehát igen tág értelemben használjuk. Ehelyütt voltaképpen a nyenyec nemzetségneveknek a nőkre vonatkozó alakjairól szándékozom elmondani véleményemet, ezt megelőzően azonban érdemes néhány szót szólni a nemek megkülönböztetéséről a nyenyec személynevekben. 2. A nyenyec személynevekről N. M. TERESCSENKO írt összefoglaló tájékoztatást CoöcTBeHHbie HMeHa jnoAeíí y HeHueB címen (Bonpocu (JHÍHHO-yropcKoro H3biK03HaHHH, Bbin. 3., 1965 : 62—71). Ebből egyértelműen kiderül, hogy a nyenyecek között régebben az egyelemű névadás volt általános (napjainkban ugyanis az orosz provenienciájú többelemes névrendszer a hivatalosan rögzített és terjesztett). A TERESCSENKO által tárgyalt eredeti nyenyec nevek többsége — benyomásunk szerint — ragadványnévszerű. Jellemzőjük, hogy köznévi jelentésük van, s zömükből női név is létrehozható akképp, hogy a 'nő, asszony' jelentésű ne szóval jelzős kapcsolatba kerülnek: a sota 'erős' köznévből alakult férfinév Sota, női párja Sata-ne; jäl'e 'nap, fény': > férfinév Jäl'e, női név Jâl'e-ne; serako 'fehér, Ősz': >>férfinév Serako, női név Serako-ne stb.1 Terescsenko anyagából helytelen lenne arra következtetni, hogy az egyelemű személynevek női alakjai általánosan a ?ie szóval komponálva alakulnak. Ilyen általánosítás legfeljebb a ragadványnévszerű (ún. „beszélő") nevekkel kapcsolatban latolgatható, egyáltalán nem vonatkozik azonban az egyedi nevek legrégibb rétegére. Érdemes ezért a nyenyec névadásról más források alapján is tájékozódni. Az egyelemű nevek régi rendszeréről hírt adott P. S. PALLAS „Reise durch verschiedene Provinzen des Russischen Reichs" című művének 3. kötetében (StPetersburg 1776). Pallas közlése expedíciója egyik tagjának, V. F. ZuJEVnek helyszíni tapasztalatain és leírásain alapul, s ezért a továbbiakban nem Pallas i. m.-ra, hanem Zujev kéziratára hivatkozunk, melyet 1947-ben 1A ne utótag alkalmazására persze nincsen szükség akkor, ha a ragadványnév jelentésénél fogva csak nőre vonatkozhat. TERESCSENKO pl. (i. ni. 63) női névként említi a P'ifibfe, Xadako alakokat. Ha ezek csakugyan nevek — névvoltuk ugyanis kétségbe vonható —, akkor itt valóban fölösleges lenne a ne szócska, hiszen a <piHbte jelentése 'hajadon, leány', a xadako szóé pedig 'anyó'.
