Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Erdődi József: Renate Stoebke, Die Verhältniswörter in den ostseefinnischen Sprachen 443

444 SZEMLE - ISMERTETÉSEK négy, nóvutóból eredeztethető határozóragra csökkenti vizsgálódását. A kifejtett tudománytörténeti tények indokolják tehát STOEBKE munkájának elvégzését és kiadását. A szerző fontos feladatául az anyaggyűjtést tekintette. Ezt a eédulázási munkát egyrészt szótározásnak minősíthetjük, mert pl. finn adatait elsősorban a Nykysuomen Sanakirjaból merítette, ámde másrészt nem hagyhatjuk említetlen azt, hogy számos tanulmányt, nyelvleírást, mondattani művet is felhasznált forrásul (így ph.LAURi KETTUNEN vepsze mondattanát, PAUL ARISTE vót nyelvtanát stb.). Viszont nem merült el szövegtanulmányokba, tehát sem a népi, sem a szépirodalmat nem szegődtette szolgálatába. Evvel önmagát fosztotta meg egy fontos, kibővítést, gazdagságot, eleven szemléletet nyújtó lehetőségtől. A finnugor viszonyszavak kutatása (de más nyelvcsaládoké is) kétségtelenül izgalmas, vonzó nyelvészeti kérdés: miként degradálódott egy jelentéshordó szó puszta viszonyszóvá. Ez a folyamat néha a ,,szemünk láttára" bonyolódik le (pl. a magyar -bari határozórag és ikerpárjának a formálódása az autoszemantikus bél szóból, vagy a -kor ragé, amelyről azt állíthatjuk, hogy fejlődése még nem zárult le, esetleg harmadikként említhetjük a -ra, -ról ragpár történetét, amelynek összefüggése a rokon szóval immár csak összehasonlító nyelvészet révén fedhető fel). De STOEBKE nagyszabású tanulmánya azért is méltatandó, mert első alkalommal kapunk egybefogottan áttekintést, nyelvészeti és számszerű beszámolót arról (257. 1.), hány finn névutónak van etimológiai megfelelője a többi finnségi nyelvben, illetőleg, melyek azok a finn (-{- karjalai), észt, vepsze, vót, és lív névutók, melyek a finnségieken túl más finnugor nyelvekben is fellelhetők (pl. fi. al-, karj. käil, fi. myöten, vö. md. a.ldo, md. kets, ketse, m. mögött stb.). STOEBKE monográfiája két nagy részre oszlik: (1) a betűrendbe szedett anyaggyűjtemény (15—246) és (2) az egyes névutócsoportok alaktani, leíró elemzése (247—305). De mind az anyaggyűjtemény, mind az elemzés nem marad meg pusztán állapotleírásnak, hanem akarva akaratlan majd történeti, majd összehasonlító síkra csuszamlik át, bizonyítva, hogy nem a szerző szándéka diktálja a módszert, hanem az egybesikerített nyelvi anyag szabja meg eljárásunkat. Ugyanígy történeti —jelentésfejlödési ábrázolásra tér a szerző a bevezetésben (1 —13), mert (helyesen) tárgyalja — más nyelvcsaládokból vett példákkal is illusztrálva — a viszonyszavak eredetét, rámutat arra, hogy miként alakult ki ezen viszonylag fiatal szófaj, és utal arra is, hogy gyakran raggá minősül át egy-egy elcsökevényesedett névutó (jó példa lett volna még a magyar nélkül típusú alakulás: Valamitől kívül' -*• '-tői -f- kür -*• nélkül). A szerző csak futólag érinti az igekötők kérdését, pedig érdemes lett volna az adverbium, postpositio és igekötő kialakulását együttesen mérlegelnie. Gazdag, sokrétű anyagával STOEBKE könyve fontos segítő eszközünk a szófajok alakulásának vizsgálatában. (Könyvének használatát megkönnyítette volna egy szómutató összeállítása.) — A szerző kutatómunkáját a hamburgi egyetem Finnugor Intézetében végezte DÉCSY GYULA vezetésével, műve immár a harmadik, amely ott készült, [vö. WOLFGANG VEENKER: Die Frage des finnougrischen Substrats in der russischen Sprache, Bloomington 1967, UAS 82 -és BEÖTHY ERZSÉBET: Die Bezeichnungen für Himmelsrichtungen in den finnisch-ugrischen Sprachen, uo. 1967, I.PAUL ARISTE CO Y 5, (1969): 86 — 8]. * Egyszer már megemlékeztünk arról az uralisztikai sorozatról, amely az Indiana Egyetemen, Bloomingtonban jelenik meg [NyK 66. (1964) 438 — 43]. Úgy látjuk, hogy az azóta publikáltakat — számuk túlhaladta már a százat — legalább két csoportba oszthatjuk. Az egyikbe az újnyomatok sorolandók, ilyenek pl. BUDENZ JÓZSEF Magyarugor szótára vagy az első ( 1775. évi) votják nyelvtan ismételt kiadása, WILHELM THOMSEN munkája (Den gotiske sprogklasses inflydelse pá den finske 1869) korabeli német nyelvű fordításának (Einfluss der germanischen Sprachen auf die Finnisch-Lappischen 1870), SAJNOVICS JÁNOS Demonstratiójának, GYARMATHI SÁMUEL Affinitásának, SZENCZI MOLNÁR ALBERT Nova Grammatica Ungarica c. könyvének újból való kiadása. így a kiadó immár megszerezhetetlen műveket megszerezhetővé tett, és olyan vállalásnak tett eleget, amely az MTA-t terheli. A másik csoportba a jelenleg írott vagy összeállított munkák publikálása tartozik, ilyenek: GEORGE KURMAN, The Development of Written Estonian (1968), JOHN R. KRUEGER, Cheremis—Chuvash Lexical Relationships (1968), PAUL ARISTE, A Grammar of the Votic Language (1968). Ez a kettősség okot ad arra a kívánságra, hogy a sorozat két csoportra oszoljon: A) a nyelvészettörténetileg és forrásműként fontos művek új kiadása, B) a jelenleg írott, szerkesztett művek sorozata. Mindez nem jelenti azt, hogy a Uralic and Altaic Séries jelentőségót lebecsülnek, hiszen elődeink mun-