Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Dezső László: A magyar jelzős főnévi csoportok szórendjéről (cirill) 395
A MAGYAR JELZŐS FŐNÉVI CSOPORTOK SZÓRENDJÉRŐL 415 inkább tulajdonságot, milyenséget jelöl, közel kerülhet hozzá, kivéve ha elválasztja a főnévtől egy olyan melléknév, amely általában szorosabban csatlakozik a jelzett szóhoz. Az utóbbi példákban nem állt a deverbális melléknév és a főnév közé ilyen „erőszakos" melléknév. (E) A három vagy több jelzőt tartalmazó főnévi csoportok elvben már nem mondhatnak semmi újat, hiszen csak az eddigiek további bonyolítását mutathatják. Bennünket csak a különnemű jelzők érdekelnek, mert ezek mondhatnak valami többet, igazolhatják, ill. megkérdőjelezhetik az eddigi megállapításokat. Érdekes azonban megemlíteni, hogy a háromtagú, szóképzésileg azonos jelzők zöme éppen egynemű és felsorolásként használatos [pl. német, szlovák és szerb-horvát nyelven (Valóság 1969/4 Kosa 19), belgyógyászati, sebészeti, ideggyógyászati állásokra (Valóság 1969/4 Sulyok 80)]. Gyakori még két egynemű és egy harmadik tőlük különböző jelző társulása, amely lényegében a két különböző jelző kapcsolódásának felel meg: egy-egy különösen szép és drága fiatal szüzet (K J 105) Égy zimankós, szeles párizsi alkonyon (I Kh 184). Az idézett példákban minősítő és kort meghatározó egyszerű melléknevek, valamint paramétert és helyet jelentő jelzők társultak. Az egyszerű és deszubsztanciális jelzők együttes használata már nagyobb változatosságot mutat. Vegyes összetételű jelzőink zömében a főnévből képzett jelző, ill. két ilyen jelző közül az egyik, a főnévhez húz: 43 példából 35 ilyen eset van, de 13 példában a sorrend: N A -\- A -\- N A, vagyis egyszerű jelző áll a két főnévből képzett között. A főnévből képzett melléknév főnév előtti helye statisztikailag érvényesülő szabály, többször alkalmazhatnánk más sorrendet is, a szerzők mégis ezt használják. íme néhány példa az A -f- A -f- N A összetételű jelzőkre: LomJia, kövér, eléggé ostoba indulatos fiú lett (K J 64) Derék, csendes, szorgalmas emberek voltak (K J 195). Az esetek zömében azonban nem konkrét paraméter előzi meg az egyszerű melléknevet, hanem olyan főnévből képzett melléknév, amely elvont paraméterként tartalmat ad, vagy meghatározza a jelzett szó rendeltetését stb.: A XVIII. század végi francia állami struktúrában (Valóság 1969/5 Diószegi 19) több emeletes, új kollégiumi épülettel (Valóság 1969/4 Major 91) A szentendrei szerb egyház művészeti múzeum (Valóság 1969/4 Kosa 20). A példákban a főnévtől távolabb népnév, időt jelentő egyszerű melléknév, és még odébb időt, helyet, részt, paramétert meghatározó deszubsztanciális melléknév áll: N A -j- A -f- NA. A bemutatott példák jellemzőek voltak az olyan szórendre, amelyben az első főnévből képzett melléknév helye kötött, a főnévtől távol álló deszubsztanciális melléknév helyet cserélhetne az előtte álló egyszerű melléknévvel, de népnév esetén ez nem lenne szerencsés (1. és 3. példa). Előfordulhat azonban olyan N A -f A+ NA összetételű jelző is, ahol a melléknevek sorrendje fölcserélhető: jártuk meg a borzalmas, vad, sziklás utakat (K J 141). ^f.
