Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Dezső László: A magyar jelzős főnévi csoportok szórendjéről (cirill) 395

414 DEZSŐ LÁSZLÓ kerülgettük a sárga arcú, véres holttesteket (S P 192) fürtös fejű, vállas férfiszépségnek szereti elképzelni (Valóság 1969/5 Orbán 89). A deszubsztanciális melléknevek közül a konkrét paramétert, jellemző részt, ruházatot jelentő és lokális melléknevek maguk elé engedik a melléknévi kapcsolatokat és összetett mellékneveket, de a szórendet meg is fordíthatnánk az alábbi példákban (talán az utolsó kivételével): Az asszonyon színes, diszkréten rövid szoknyájú selyemruha (Valóság 1969/5 Orbán 82) A tapétás kisablakos szobában sápadt világítás (S P 151) A rendező körül . . . selyemruhás, fehér vállú nők. (S P 12) mexikói, széles karimájú szalmaszombr ér ójában (Valóság 1969/4 Vályi 94) az ugyancsak délvidéki és költői formációjú Vergiliusra (I Kh 196). Ezzel az egyszerű és főnévből képzett melléknevek szórendi elemzésének a végére értünk. Még röviden szemügyre vesszük a deverbalis mellékneveket, amelyek problematikája már érintkezik a melléknévi igenevekével, elsősorban azokkal, amelyek tulajdonságot fejeznek ki. (D) A deverbalis és deadverbiális jelzőkkel előző dolgozatainkban nem foglalkoztunk, ezért röviden érintjük szórendi problémáikat is, inkább csak a többi jelzőfajtához viszonyítva. Példáink zömében a deverbalis melléknév távolabb áll a jelzett szótól, amelyhez közvetlenül egyszerű vagy főnévből képzett melléknév csatlakozik: imbolyogtam a csúszós, fekete köveken (K J 68) A görögök engedékeny, bölcs isteneit (K J 44) észrevétlen szép örökségül a fejünkbe rakták (I Kh 153) egy ismeretlen sovány fiú . . . válaszolgatott (Sz K 216) ellenőrizték a még megszállatlan magyar területeket is (Valóság 1969/5 Szakály 41) Held szokatlan katonai tehetségének . . . jelentőségét (Sz K 52) Törékeny szemüveges férfi (Valóság 1969/5 Orbán 94) iszákos és szerelmes természetű uralkodó volt (Valóság 1969/5 Orbán 84). A deverbalis melléknevek jelentős része fosztókópzős participium, és talán helyesebb volna a melléknévi igenevek közé sorolni. Ugyanez mondható azokról a példákról, amelyekben a deverbalis melléknév megelőzi az egyszerű vagy deszubsztanciális melléknevet: Kövér, mosolygós asszony volt (Sz K 164) a torz és jelentéktelen bazáráru volt (Sz K 51) Nagy faragatlan kövek (K J 142) új festetlen üvegeken (Valóság 1969/4 Major 88) a jármű fontos és nélkülözhetetlen munkaeszköze (Valóság 1969/4 Sulyok 78). A deverbalis melléknév, a fosztóképzős participium — de ez áll a parti cipiumra is — őrizheti igei természetét, és ekkor távolabb áll a jelzett szótól. Ha viszont