Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Dezső László: A magyar jelzős főnévi csoportok szórendjéről (cirill) 395

A MAGYAR JELZŐS FŐNÉVI CSOPORTOK SZÓRENDJÉRŐL 405 A mondat mindig helyes, ha a sorrend: számnév -j- participium, de csak a névelővel helyes a fordított szórend (Num -f- PartP). A következő példában a melléknévi igenévnek nincs bővítménye: Péter várja a két feladott levelet (*)Péter várja a feladott két levelet Péter vár két feladott levelet *Péter vár feladott két levelet. A bővítmény nélküli participiumot tartalmazó mondat helytelen névelő nélkül Part -(- Num sorrendben, de másodlagos helyességű a névelővel is azonos sorrendben. A példák azt mutatják, hogy a Part -|- Num sorrend csak névelővel lehet helyes, de ha nincs bővítménye a participiumnak, még így sem szerencsés. Érthető tehát, hogy az adatainkban előforduló példákban a névelőt találunk, ha a szórend Part -f Num, és gyakran van bővítménye a participiumnak, bár ez nem kötelező: várta, hogy a kiszabott hat perc leteljen, ebben az esetben jobb is ez a szórend mint a fordítottja. Bizonyos participiumok azonban elsődlegesen a számnév előtt állnak elmúlt, következő stb. az elmúlt 2 — 3 esztendőben, A most következő néhány év. A melléknév viselkedése nagyjából megfelel a melléknévi igenévnél megfigyelteknek : Péter olvasta a két hosszú levelet (*)Péter olvasta a hosszú két levelet Péter olvasott két hosszú levelet *Péter olvasott hosszú két levelet De az a különbség, hogy a második mondat kevésbé szerencsés, bár bizonyos esetekben helyes: Gyönyörű két lovad van. Ha a melléknévnek van bővítménye, szokásosabb az AdjP ~j- Num sorrend: Péter elébe tette a vízzel teli két poharat vagy a két vízzel teli poharat. A nyelvek bizonyos típusában van mellékmondat, más nyelvekben nincs. Az ugor és az altáji nyelvek zöme a mellékmondat helyett participiumot használ. Míg az angolban az azonosítás a mellékmondat különböző vonatkozó szavaival fejeződik ki; olyan nyelvekben, ahol csak participium van, szórend fejezi ki, és így jönnek létre a névelős Part+Num sorrendű jelzős kapcsolatok: Péter várja azt a két levelet, amelyet tegnap feladtál, Péter várja a tegnap feladott két levelet. Itt a melléknévi igenév nyomatékosítása korlátozó azonosításra szolgál. A melléknév általánosabb tulajdonságot jelöl, így kevésbé alkalmas erre a célra. Az elmondottak alapján az azonosító névmás + számnév -f- melléknév sorrendbe be kell helyezni a participiumot is, amely azonosítás esetén állhat a számnév előtt, egyébként utána áll. A mórtéket jelölő melléknevek, amelyek rokonok a számnevekkel, a többi melléknév elé kerülhetnek (nagy fehér kutya és nem fehér nagy kutya). A főnévi jelző a jelzett szó előtt áll, még akkor is, ha csak azonosítva lehet rákérdezni (elnök úr) : Melyik úr keres ? Az elnök úr és nem Milyen úr keres? Az elnök úr.