Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Dezső László: A magyar jelzős főnévi csoportok szórendjéről (cirill) 395
A MAGYAR JELZŐS FŐNÉVI CSOPORTOK SZÓRENDJÉRŐL 399 tekintet nélkül arra, hogy a jelző prepozitív vagy posztpozitív-e. A szlávban a jelző megelőzi, szuahéliben követi a jelzett szót, de mindkettőben a második elem (a főnév, ül. a jelző) a nyomatékos. 1.3. A főnévi csoport szórendje és a mélyszerkezet kérdései A főnévi csoport teljes szórendi tipológiáját csak a mélyszerkezeti sajátosságok figyelembevételével, a felszíni szerkezet egész problematikájának ismeretében lehet majd megalkotni. De mi sem vállalkozhatunk rá, hogy a jelző különböző fajtáinak szinonimitási viszonyait vizsgáljuk: a birtokos jelző és a denomináhs melléknév kapcsolatát, a kettő viszonyát az összetételekhez. Föltehető, hogy a jelzők szintaktikai-szemantikai sajátságaitól is függ felszíni szófaji realizációjuk, amely alapvetően fontos a szórendi elemzés szempontjából. A szintaktikai-szemantikai sajátosságok azonban különböző szófaji realizáció ellenére is visszatükröződhetnek a szórendben. A fenti példánál maradva: a gyermeknyelv összetétel megbonthatatlan, és csak elébe kerülhet a jelző: a magyar gyermeknyelv; az oroszban a detskij elvben megelőzhetné a venger skij melléknevet, mert mindkettő melléknév, de a szórendi szabályok ezt tiltják, csak ez a sorrend lehetséges: venger skij detskij jazyk, tehát a komponensek sorrendje azonos a magyaréval. Természetesen, ha a szóképzést is figyelembe vesszük, tekintettel kell lenni az olyan szemantikai különbségekre, amelyek az összetett és képzett szót megkülönböztetik a birtokos szerkezettől: a gyermeknyelv ,,egy fogalom", míg a gyermekek nyelve alkalmi jellegű kapcsolat. Egyik megjelenés előtt álló dolgozatomban igyekeztem kibogozni a magyar szinonim birtokos szerkezet és a mellékneves főnévi csoport közti viszony csomóját, de ez magyarban is nehezen megy, tipológiailag még bonyolultabb lenne, ezért térjünk vissza az egyszerűbb jelzős kapcsolatokra. GREENBEKG három egyetemes jelzőfajtát vizsgált: a mutatónévmási kijelölő jelzőt, a tőszámnevet és az egyszerű melléknevet. (GREENBERG nem határolja így el őket, de ezt meg kell tennünk.) A kijelölő jelző a főnévi csoport determinánsába (d komponensbe) kerül, és állítmányként nem állhat. A tőszámnév nem tartozik a determinánshoz, állhat állítmányként, de ebben a szerepben korlátozott a használata: Három a kislány, Kislány húrom van (az utóbbi azonban sajátos mondat, amely külön elemzésre szorul).5 Az egyszerű melléknévi jelző állhat állítmányként, s ő a főnévi csoport legfüggetlenebb eleme: A ruha szép. Fentebb említettük, hogy a főnévi csoport szórendjének változásakor leghamarabb a melléknév helye változik meg. Ezt a szórendi.szabadságot föltehetően a mondattani függetlenség teszi lehetővé. Az egyszerű mellékneveken kívül a következő pontban vizsgálnunk kell a főnévből képzett mellékneveket is. Egyik előbbi dolgozatunkban a denomináhs mellékneveket aszerint osztályoztuk, hogy a mélyszerkezetben milyen mondatfajtából, ill. bővítményből vezettük le. Ugyanez volt a kiindulásunk a birtokos és a főnévi jelző osztályozásában is, hogy a közöttük levő szinonimitást is vizsgálhassuk.6 Az ott mondottak még rövid áttekintéséről sem lehet 5 Vö. DEZSŐ L. A főnévi csoport 89 kk. 6Vö. Dezső L. A magyar jelzős főnévi csoportok. 2 — 3. fejezet. A magyar szóösszetételeket és a jelzős szerkezetekkel alkotott kapcsolatukat Károly Sándor elemzi: A szóösszetételek és a velük kapcsolatos lexikai egységek (A főnévi összetételek): Altalános nyelvészeti tanulmányok VI. Bp. 1969, 271 — 328.
