Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Dezső László: A magyar jelzős főnévi csoportok szórendjéről (cirill) 395
398 DEZSŐ LÁSZLÓ pedig ugyanekkor a főnévhez csatlakozik; a számnevet viszont általában a melléknév, ritkábban a D választja el a főnévtől, s középütt helyezkedik el. A mondatrend és a jelzők sorrendje között további hasonlóságok figyelhetők meg, amelyekkel GRBENBERG nem foglalkozott. Az ige bővítményeinek rendje, akár a jelzőké, bizonyos általános sajátságokkal bír: az igéhez legközelebb — előtte vagy utána — áll a tárgy (főleg az objektum, 0), tőle legtávolabb a hely- és időhatározó (jelöljük L-lel) köztük a másodlagos tárgy, (főleg experiens, E). így a következő két sorrend lehetséges: LEOV és VOEL. Ennek felel meg — nagyjából — a melléknévi, számnévi és mutató névmási jelző sorrendje: DNumAN és NANumD, bár az utóbbi állhat NDNumA rendben is. A két szórend közötti azonosság azzal magyarázható, hogy a tárgy és az ige, a melléknév és a főnév között áll fönn a legszorosabb szemantikai kapcsolat. A kijelölő jelző és a hely- és időhatározó egyaránt lazán kapcsolódik a főnévhez, ill. az igéhez: mindkettő a szituációban jelöli ki a régens helyét. A kettő közé kerülnek a többi bővítményfajták, amelyek felsorolása nem volt teljes. A gyermeknyelv vizsgálata arra enged következtetni, hogy az igétől való távolodás sorrendje egyszersmind a kialakulás sorrendje is: először jön létre az ige és az objektum kapcsolata, utána társulhat csak az ige az experienssel, ill. az eszközhatározóval, majd a hely- és időhatározóval, pontosabban a határozós főnévi csoporttal. így épül föl tehát az igei csoport: OV ill. VO E(0)V V(0)E L(EO)V V(OE)L A magyar gyermeknyelv a második utat követi. A gyermeknyelvben a jelzők megjelenése is megfelelhetne általános lineáris sorrendjüknek: akkor először a melléknévi, utána a számnévi és végül a kijelölő jelző jönne létre: AN ill. NA Num(A)N N(A)Num D(NumA)N N(ANum)D A jelzők ilyen rendben való megjelenése, a jelzős főnévi csoport ilyen sorrendben való kiépülése lehetséges, és ellenőrzésre szorul. A tőlünk ismert anyag támogatni látszik — nagyjából ezt a föltevést, de a kérdés részletes vizsgálatra vár.4 Az eddigiekben csak a szórendről volt szó, s adatainkat ki kellene egészíteni a hangsúlyozás típusszabályaival. Az SOV rendű nyelveket az igei bővítmény hangsúlyozásán kívül a prepozitív jelző hangsúlyozása is jellemzi, s így általános ritmusszabályuk ez: -^ . Az SVO szórendű nyelvekben a ritmusszabály — -*- föltehetően nemcsak az igei, hanem a főnévi csoportban is 4 Vö. különösen MEGGYES KLÁRA, Egy kétéves gyermek nyelvi rendszere. Budapest, 1969 (kézirat).
