Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Dezső László: A magyar jelzős főnévi csoportok szórendjéről (cirill) 395
A MAGYAR JELZŐS FŐNÉVI CSOPORTOK SZÓRENDJÉRŐL 397 mind a mondatrend megváltozik, vagy változatlan marad, nem bomlik meg a regens rectum szabály a két szórendi egységben. De változás esetén a főnévi csoportban az A, a D és a Num nem okvetlen fog ugyanazon a helyen állni: legváltozékonyabbnak tűnik az A: az SOV szórendben elsősorban a melléknév helye tér el a rectum + regens szabálytól, a történetileg másodlagos VSO szórendben az NA szórend egyetemes, míg a többi (NNum, ND) nem kötelező, amint ezt GREENBERG adatai mutatják (a NumN szórend figyelhető meg a hét nyelv közül hatban, DN pedig kettőben).3 A jelzők sorrendjét illetően GREENBERG megállapította, hogy ha a melléknév megelőzi a főnevet, a mutatónévmás és a tőszámnév — általában — ugyanazt teszi (18. univerzálé). Ez a nem teljes univerzáló a föntebb elemzett rectum -f- regens fő típusszabályon és azon a megállapításon alapul, hogy elsődlegesen a melléknév szórendje változik: vagyis SOV és AN, NumN, DN szórend mellett a rectum .+ regens fő típusban, ha a főnévi csoport szórendje változik, a változás a melléknévvel kezdődik. Ezt támasztja alá a következő 19. univerzálé: ha főnév után áll (NA), lehetnek olyan melléknevek, amelyek megelőzik a főnevet: A'N, viszont ha a melléknév megelőzi a főnevet, nincs ettől eltérés. Ez az univerzálé azt mutatja, hogy ha melléknév szórendi változása: AN-+NA nem teljes, lehetnek olyan melléknevek, amelyek megőrzik eredeti rendjüket: A'N, amikor már a többség posztpozitív: NA. Mivel nincsen NA —v AN fejlődés, nem lehet közbülső állapot sem, amelyben az uralkodó szórend már AN, de van NA' is. A különös inkább az, hogy az AN —>- NA fejlődésnek nincsen olyan közbülső állapota, amelyben az alaprend még AN, de bizonyos melléknevek szórendje NA'. Föltehetően az AN".—»- NA fejlődés kezdeti stádiumában a melléknév helye szabad, vagy éppen nem került ilyen nyelv a vizsgált harminc közé. Módszertanilag tanulságos itt az a körülmény, hogy a szórendi univerzálék megállapításában figyelemmel kell leríni a típusszabályokra és a történeti változásokra is, hogy pontosabban fejthessük ki a nyelv szabályait. A fentiekben a regens-rectum szabály felállításánál figyelmen kívül hagytuk a pre- és posztpozíciókat és a birtokos jelzőt (Ng). Most ezt jóváteendő, megemlítjük, hogy a VSO szórenddel prepozíció (Prep + N) (S. univerzálé), az SOV renddel általában posztpozíció (N + Postp) jár (4. univerzálé), s a prepozitív nyelvekben a birtokos jelzős szerkezet szórendje általában NNg, a posztpozitívekben Ng N (2. univerzálé). Ezek az univerzálék csak megerősítik a régens és rectum két fő típusainak helyességét, de van egy további figyelemre méltó megállapítása GREENBERGnek: ha SOV szórendben a birtokos jelző követi a főnevet, ugyanazt teszi a melléknév is: NNg és NA. Mivel az NA — egyébként ritka - szórend történetileg másodlagos, ez állapítható meg az NNg -ről is, s - ez érdekes — fejlődésük párhuzamos. A jelzők sorába tartoznak még a relatív szerkezetek is, amelyekről GREENBERG megállapítja, hogy ha prepozitívan állnak, a nyelv posztpozitív, vagy a AN szórendű, vagy mindkettő fönnáll (24. univerzálé). A jelzők belső sorrendjét illetően GREENBERG megállapította, hogy egyöntetű prepozitív rendben a jelzők DNumA, posztpozitívben DNumA, ül. ANumD sorrendben követik egymást (21. univerzálé). Ez azt jelenti, hogy a főnév és a kijelölő jelző az esetek többségében keretet alkot, a melléknév 3 GRBENBEBG: i. m. 86.
