Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - A. Kövesi Magdolna: Az uráli alapnyelv többesjeleiről [Über die Pluralzeichen der uralischen Grundsprache] 31
32 A. KÖVESI MAGDA alapnyelv rekonstruálásakor egy a mai finnugor és szamojéd nyelvekhez hasonló, teljesen kialakult nyelvet rajzol elénk — stabil hangrendszerrel, grammatikai kategóriákkal, a morfológiai és szintaktikai eszközök gazdagságával. Ha azonban az uráli^nyelv kialakulásának kezdeteit i. e. 8—10 000 évre tesszük (1. LÁSZLÓ GY., Őstörténetünk legkorábbi szakaszai 189), végét pedig a VI. — IV. évezredre (BUNy. 10, 14), akkor ebben a hosszú időszakban történtek olyan változások, melyeknek egy részét nem írhatjuk az alapnyelv kezdeti szakaszainak — mondjuk kialakulásának — számlájára, legfeljebb a felbomlást megelőző korokéra. Feltétlenül el kell különíteni ezektől azokat a nyelvi változásokat is, amelyek a nyelvi egység felbomlása után, az egyes nyelvcsoportok (finn-permi, obi-ugor, ősszamojéd) külön életében zajlottak le. Az uráli alapnyelvre visszavezethető grammatikai kategóriák, morfológiai eszközök vizsgálatakor — véleményem szerint — az említett korszakokra bontási lehetőségekről nem szabad megfeledkeznünk. Ennek jegyében szeretném most az uráli plurálisról és annak jelöléséről vallott véleményeket kissé revízió alá venni.4 1. Voltak-e az alapnyelvben numerusok és numerus jelek ? HAJDÚ P. szerint ,,A jelöletlen egyes számtól már az alapnyelv korában megkülönböztették a többes számot, valamint a duálist" (i. m. 67). Ebben a megállapításában tökéletesen igaza van HAJDÚnak, csak az a kérdés, hogy ez a megkülönböztetés hogyan, milyen formális elemekkel történt, és mikor vált szükségessé, hogy az ún. „numerus absolutus v. indefinitus" helyett5 (amely plurálist és duálist is kifejezhetett), külön grammatikai exponenst — duális- és plurálisjelet kezdjenek használni az uráli, ül. finnugor nyelvek. Hiszen az alapnyelv azon kezdeti szakaszaiban, amelyre a „numerus absolutus" nyomai mutatnak, egyszerűen a 'néhány, sok, több, kevés' szavakat vagy a számneveket használhatta a dualitás, illetve pluralitás jelölésére (1. erről RAVILA: FUF. XXVII, 66). Nem szólva arról, hogy bizonyos jelentéstani kategóriák eredetileg is többséget jelöltek, így nem volt szükség külön nyelvi jelet alkalmazni erre a célra (1. FOKOS-FUCHS: NyK. LXIII, 266 kk.). 2. Nemcsak a numerusok megléte v. meg nem léte tekintetében van eltérés a kutatók között, hanem 1) a feltett uráli numerusjelek számát, jellegét és 2) funkcióját illetően is. 1) HAJDÚ P. az alapnyelvre vonatkozóan három többes jelet tesz fel: *-t, *-i (< *-j) és *-w-elemet (i. m. 67—8), de lehetségesnek tartja a *-k morféma többesi használatát is (uo. 128). ITKONEN igen óvatosan két plurális <E téren is vannak még vitás kérdések, éppen úgy mint az alapnyelv szófaji kategóriái, az ún. ,,markáns" esetrendszer (BUNy. 62.), igeragozás, birtokos személyragozás, szintaktikai szerkezetek stb. területén. 5 ,,In allen finnisch-ugrischen Sprachen findet sich noch manches, was bezüglich des Numerus auf viel primitivere Verhältnisse als heute hinweist, auf eine Zeit, wo nicht von Singular und Plural zu sprechen ist, sondern von einem absoluten Numerus" (RAVILA: FTJF. XXIII, 49) Az ún. „numerus absolutus" maradványainak jelentkezéséről a különböző uráli és altáji nyelvekben 1. FOKOS-FUCHS igen meggyőző magyarázatát és példaanyagát (NyK. LXIII, 263 — 91). Kétkedéssel szól az alapnyelvi esetrendszer duálisi és plurálisi paradigmájáról a mindig nagy körültekintéssel nyilatkozó ITKONEN is: „Es ist also begründet anzunehmen, dass der Dual und der Plural schon sehr früh im Gebrauch waren, aber es ist zu bezweifeln, ob man voraussetzen kann, dass die Nomina ein vollständiges Paradigma auch in den anderen Numeri, als im Singular gehabt haben" (UAJb. XXXIV, 207).
