Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Domokos Péter: Finnugor konferencia Joskar-Olában 220

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 223 csupán a rendelkezésemre álló tézisek1

segítségével kísérelem meg összefoglalni az elhangzottak lényegét kiegészítve a végighallgatott előadásokon készített jegyzetekkel. A plenáris ülés első előadója, V. I. LITKIN a szovjet finnugorisztika legutóbbi 2 esztendejének eredményeiről számolt be. Litkin professzor ezúttal is bebizonyította, hogy szívén viseli tudománya minden gohdját-baját, behatóan, részleteiben ismeri a hatalmas országban szanaszét működő finnugor intézmények munkáját, amelynek megszervezésében és irányításában magas kora és szakadatlan tudományos tevékenysége mellett is oroszlánrészt vállal. (HTorH HCCjie,noBaTejibCKHX paôoT no (JwHHO-yrpOBeAeHHto 3a 2 roßa) K. J. MAJTYINSZKAJA a finn-ugor (uráli) mutató és személyes névmások kapcsolatáról értekezett (K reHeTHqecKoft CBH3H (j)HHHO-yropcKHX (ypaJibCKnx) yKa3aTejibHbix H jmqHbix MecTOHMeHHÍí). összefüggést tételez fel az 1. és 2. sz. személyes névmás m és t eleme illetve az azonos hangokat tartalmazó ősi mutató névmások (pl. f. muu, m. most, ma) között. Megvizsgálandónak tartja a vokalizmusban mutatkozó különbözés okait (pl. m. te, de md. ton). A. H. HALIKOV az ananyinói közösség törzseinek etnikai hovatartozásáról szólt (3THHqecKan npHHa/LnewHOCTb nneMeH aHaHbHHCKOÍí OOLUHOCTH). Ujabb archeológiai leletek és paleo-lingvisztikai meggondolások alapján azt állítja, hogy az ananyinói közösség életében nem csupán a permi finnugorság játszott szerepet, hanem a mordvinok, marik, muromák, merják és az elfinnesült csuvasok is. A. I. POPOV előadása arra a veszélyre figyelmeztet, amely az „alapnyelv", „uráli közösség" fogalmainak leegyszerűsített értelmezéséből fakad (06m,He BOnpOCbl 3THM0JI0rH3aUHH CJIOBapHOrO COCTaBa (j)HHHO-yropCKHX H CaMOßHHCKHX H3HK0B). L. P. GRUZOV a mari és mordvin nyelvek konszonantizmusában kimutatható közös és specifikus jelenségekről beszélt (06mHe H cneu,H(J)HqecKHe HBJieHHH B pa3BHTHH K0HC0HaTH3Ma B MapHHCKOM H MOpflOBCKHX H3bIKax). A volgai közösség együttélése — megítélése szerint — rövid ideig tartott, s a szétválás után közel 3 ezer éves önálló élet következett. Az összevetésben a mari nyelvet találja archaikusabbnak. Előadása befejező részében az orosz nyelv mindkét volgai nyelvben érzékelhető hatásáról nyilatkozott. V. L LITKIN következő előadásában a tövek ill. a szuffixumok vokalizmusának bonyolult kérdésével foglalkozott. Megállapítása szerint a komi nyelv udorai dialektusa őrzi azt az alapnyelvre jellemző tőbeli kettősséget (a, ä ill. e), amely napjainkban csak a finn nyelvet s egyes lapp nyelvjárásokat jellemez. (06 omacoBKax HeKOTopbix OTrjiarojibHbix cjiOBOoöpa30BaTejibHbix Cy(jxJ)HKCOB (fWHHO-yropCKHX H3HK0B). K. J. MARK az antropológia adatai alapján a finnugor népek etnogenezisét próbálta megvilágítani (3THoreHe3 (j)HHHO-yropcKHX HapOßOB B CBeTe flaHHbix aHTponojiorHH). 12 év alatt 88 finnugor lakosságú terepponton dolgozott, s 18 közvetlen szomszédságban élő nem, finnugor népet is felkeresett. Úgy találja, hogy a finnugor népek többsége átmeneti helyet foglal el az europoid és mongoloid rasszok között. A többé vagy kevésbé érvényesülő mongoloid jegyek alapján több csoportra oszthatók. A mai finnugor népek között legelterjedtebb az uráli típus, de ezen belül több antropológiai eltérés mutatható ki. Az obi-1 Bcecoio3Hafl KomjjepeHUHH

no (jMHHo-yrpoBeÄeHHio. (Te3HCbi AOKJiaAOB H cooöme-HHÍI) HouiKap—Ojia, 1969.