Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Domokos Péter: Finnugor konferencia Joskar-Olában 220

224 SZEMLE - ISMERTETÉSEK ugorokat erőteljesebb mongoloid beütések, a szem és a haj sötétebb pigmentációja jellemzi, míg a többi finnugor népnél az europoid vonások érvényesülnek fokozottabban, s a pigmentáció is világosabb. További lényeges különbség jelentkezik a fejalkat és az arc alakjában és tagolásában. Ezen az alapon megkülönböztethetőek a lappok (lapponoid típus), a komi-perm jakok, udmurtok és marik (szublapponoid típus) és az északabbra lakó moksák (szuburáli típus). Szembetűnőbb europoid és mérsékelt mongoloid vonások jellemzik a Baltikumon élő finnek többségét és a komi-zürjéneket. Pigmentációjuk is világos, dominál itt a fehér-tengeri balti típus. A nyugati és a déli finnek valamint a nyugati észtek és a lívek egy, az előbbitől különböző, de szintén világos pigmentációjú europoid típushoz tartoznak — helyenkint mongoloid beütésekkel. Ez az atlanti-balti típus. A sötétebb pigmentációjú europoid rassz, a «IIOHTHHCKHH pac» képviselői a déli mordvin-moksák. A viszonylag sötétebb pigmentációjú europoid rasszhoz tartozik a magyarság is. A továbbiakban az említett típusok kialakulásának történeti előzményeiről szólt az előadó. Véleménye szerint: ,,A finnugorság kialakulásának színtere, minden valószínűség szerint valahol az Urálon vagy környékén lehetett, az europoid és mongoloid rassz keveredésének ősi zónájában." Hogy az ősi finnugor közösség melyik rasszhoz tartozott, azt nehéz eldönteni, de nincs kizárva, hogy a mongoloidhoz. T. A. KRJUKOVA a volgai és szibériai népek öltözetében mutatkozó párhuzamosságokra hívta fel a figyelmet (3THorpa(J)HHecKHe napajurejin B oße>Kfle (J)HHHO-yrpoB flOBOJDKbfl H CHÔHPH). A ruhadarabok elkészítésmódjában, díszítésében, a viselés mikéntjében észrevehető sok egyezés nem lehet véletlen, s még fel nem derített kapcsolatokra vall. V. A. AKCORIN a volgai és elő-uráli (= obi-ugor) népek színjátékszerű szokásairól beszélt (K Bonpocy HCTopHH Hapo/jHoro TeaTpa noBOJi>KCKHX H npHypajibCKHX (J)HHHoyropcKHX Hapo/jOB). Az összehasonlító vizsgálatok ezen a területen még nem kezdődtek meg. Az előadó — több expedíció résztvevője — úgy találja, hogy a színjátékszerű népi szokások a múltban különösképp a keleti marik között voltak népszerűek, s közeli kapcsolatot mutatnak az őspermi sőt az ugor törzsek szokásaival. Példaképpen említi az obi-ugorok és marik nyírfakéreg álcáját, amelynek alakja és készítésének technikája meszszemenően egyezik. Genetikai összefüggésekre mutat rá a maszkok szcenikai funkciójában s az ünnepek lefolytatásának rendjében is. Az egyezések a rokonságjelek rendszerére is kiterjednek. A volgai és balti-finn szakosztály előadásainak sorát F. I. GORGYEJEV nyitotta meg a mari nyelv szarmata elemeiről tartott felolvasásával (0 cap-MaTH3Max B MapHHCK0MH3biKe). Szerinte az iráni hatás semmivel sem gyengébb a volgai nyelvekben, mint — egy korábbi felfogás szerint — a permi nyelvekben. G. M. KERT az -m végű lapp igenév szerepéről, történetéről, funkcióinak fejlődéséről beszélt (OTrjiarojibHbie HMeHa AeiíCTBHfl B c[)HHHO-yropcKHx ^3bi-Kax). A. B. SZMOLJAKOVA a vlagyimiri és gorkiji területek orosz nyelvjárásainak egyes sajátosságait az egykor itt élt finnugor nyelvű népek (muroma, mordvin, mescser) hatásával magyarázta (OoHeTHqecKHe ocoŐeHHOCTH HeKO-TOpblX pyCCKHX rOBOpOB, CBH3aHHbie C (})HHCKHM cyÔcrpaTOM). V. M. TYURKINA előadása a mordvin nyelv egyik érdekes lexikai sajátosságára hívta fel a figyelmet, nevezetesen a létezést jelentő főnévi összetételek