Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Kovács Ferenc: Irányzatok, tanulságok [Tendenzen und Lehren] - 11
20 KOVÁCS FERENC ,,Laziczius nem módszert kívánt adni . . . hanem ráadásul rendszert: egyetlen magyarázó elvre épített kerek egészet, akár beleillettek a részletek, akár nem. Két legönállóbb tétele egyben két legnagyobb tudományos tévedése ... ha ellenfelei a nyelvi tények felől támadták tételeit, ő maga mindig [a] módszer és a rendszer felől válaszolt, olykor nyíltan is »annál rosszabb a tényeknek« felkiáltással" (Nyelvszemlélet, 12, az én kiemelésem: K. F.) Hogyan fest ez ,,a kerek egész"-igény, továbbá az ,,annál rosszabb a tényeknek" LAZICZIUS - egyik legátfogóbb munkájában olvasható — önvallomásának tükrében ? „Ez az elvi váz a nyelvi anyagból szűrődött le nagyobbrészt gyakorlati úton, sok-sok tévedés és kárbaveszett munka árán. Most megvan, és bizonyára még gyarapodni is fog új elvekkel, amelyeket a jövő kutatás szűr le majd idővé 1." (Általános nyelvészet. 112. Az én kiemelésem: K. F.) Továbbá: [Bek.] „Ez az elvi váz nem önmagáért van, hanem, hogy tájékozódni segítsen a nyers nyelvi anyagban" (i. m. 113). Végül: [Bek.] „A módszertani elvek ugyanezt a célt szolgálják, csak negatíve: megmentenek a botlástól." (Uo.) Egyébként is a DEME által hivatkozott (NyK 61: 9 — 10) LAZiczius-hely és DEME által történő interpretációja pontosításra szorul. DEME ezt írja: ,,. . . amikor észreveszi, hogy térképén mennyire távol eső s egymással összefüggésbe sem hozható nyelvjárások kerülnek elmélete alapján egy típusba, nem az elméletet tartja hibásnak, hanem a nyelvjárásokat" (i. h. 9). LAZICZIUS megfelelő helyén a DEME által is idézetteken túl ez olvasható: „Az egyes osztályokba földrajzilag különböző elhelyezkedésű nyelvjárások tartoznak . . . de ezen nem ütközhetünk meg, már csak azért sem, mert osztályozásunknál nem földrajzi, hanem kizárólag nyelvi tényekre ügyeltünk. Ha a fonológiai vizsgálat azt mutatja, hogy a magyar föld egyik sarkában ugyanolyan magánhangzó-rendszert használ a nép, mint attól esetleg 100 kilométerrel távolabb fekvő vidéken, akkor ezt a tényt, mint nyelvi tényt, egyszerűen el kell fogadnunk, nem törődve a földrajzi távolságokkal. Hogy azután mi közük van egymáshoz a földrajzilag olyan távoleső nyelvjárásoknak ... az más kérdés, nyelvjárásaink genetikai összefüggésének kérdése, a/melyre a történeti viszonyok tárgyalásánál fogunk visszatérni" (Bevezetés a fonológiába. Bpest, 1932. 56. Az én kiemelésem: K. F.). Akár elfogadható Laziczius magánhangzó-rendszer-koncepciója, akár nem, elég bajos erre a teljes LAZiczius-idézetre ezt mondani, hogy az „annál rosszabb a tényeknek" felkiáltás hangulatában fogant ! Egyébként is köztudomású, hogy elméleteket, nézeteket tényfedezetük alapján fogadott vagy utasított el. Egy idézet a sok közül: „Pedig van ilyen magyarázat, és [ügyeljünk a finom iróniára !]az ugor tények erőltetés nélkül engedelmeskednek is az egy hangból való eredeztetésnek" (i. m. 89. Az én kiemelésem: K. F.). HARMATTA J. is egészen másképpen ítélte meg a sokat emlegetett lazicziusi viták lényegét: „e szenvedélyes vitákban1 is izzó valóságszeretete és igazságkeresése nyilvánult meg" (NyK 60: 212). A vélemények konfrontálását még lehetne folytatni. Mindezekből is megállapítható azonban, hogy a lazicziusi életmű részletes kritikai feldolgozása nyelvtudományunk letagadhatatlan adóssága, amit természetesen e tanulmány keretében nincs szándékomban elvégezni. (Esetleg majd máskor.)